HTML

India... az India!

Már egy ideje Indiával kelek és fekszem. Volt már néhányszor, hogy Indiában keltem és feküdtem. Reméltem, nem kell sokat várni, hogy újra így legyen. És itt vagyok újra :) A blog régebbi bejegyzései közt megannyi útleírást, az újabbak között véleményeket, kultúrtörténeti és irodalmi írásokat, fordításokat is talál a Kedves Olvasó. Őszintén remélem, úgy érzik majd, nem sok másik olyan forrás akad, amely ilyen rálátást kínál napjaink Indiájára.

Hirdetés

Facebook

2015. szeptember 03. पेतॅर

"Mint tejben a cukor..." ?

Tisztelt Olvasó!

Doktori hallgató vagyok hindí irodalomból Indiában. Témám a mai India – valamivel tágabb értelmezésben Dél-Ázsia – bizonyos társadalmi kérdéseivel, részben a nők helyzetével kapcsolatos. Korábban, két-három évvel ezelőtt néhány alkalommal módom nyílt a Bevándorlási Hivatalban hindí-udrú tolmácsként segíteni. Szeretném Önnel megosztani néhány meglátásomat és tapasztalatomat a jelenleg otthon zajló bevándorlási válság vonatkozásában a dél-ázsiai közösségről, remélve, hogy ez hasznosítható a kialakult helyzet értékelésében.

A válságról családom elbeszélésén kívül eddig elsősorban a sajtóból értesültem, s szomorúan állapítottam meg, hogy az újságírók többsége, bármilyen álláspontot képviseljen is, nem rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a jelenleg érkező néptömeg valamely elemét és annak indíttatását a túlsó oldalról szemlélhesse. A legtöbbjüknek talán benyomásuk sincs arról, hogy a messzi földről érkező idegenek a világról mennyire más tudással, beállítódással rendelkez(het)nek, mint amit az őket fogadó fél előfeltételez, magától értetődőnek tart.

Először egy példát szeretnék kiragadni a hírekből. Egy Pákisztánból érkezett egyedülálló férfi arról számolt be, hogy az indiai határhoz közel eső városában, Szijálkótban egyrészt a tálibok maffia módján szednek védelmi pénzt az emberektől, s aki nem fizet, annak az életére törnek, másrészt rendszeresek a határon az összetűzések a pákisztáni és indiai katonák között. Noha az első állításról kétségeim ellenére nem rendelkezhetem személyes tapasztalatokkal, a másodikat olvasva magasra szökött a szemöldököm. Nem tudok arról, hogy közvetlenül a vitatott határszakaszon fekvő – különösképpen néhány kasmíri – falun kívül mostanság olyan fegyveres összetűzés történt volna a környéken, amely a férfit szülőhelyének elhagyására késztethette. „Messziről jött ember azt mond, amit akar.” Rögtön az a Szijálkóthoz közeli Gudzsrát városból érkezett férfi jutott eszembe, aki számára korábban tolmácsoltam. Ő is megszólalásig hasonló történettel és egy-két golyó okozta sérülésnek mondott külsérelmi nyommal állt a hatóság elé, mégis a személyes életcéljainak elérése iránt érzett rokonszenvem mellett sem voltam meggyőződve arról, hogy az elbeszéltek minden eleme megfelel a valóságnak.

Kortárs kérdésekkel foglalkozva a dél-ázsiai kultúra örök értékei mellett sajnos első kézből nyílt alkalmam megtapasztalni a jelen legkülönbözőbb visszásságait. Nyugati országok állampolgáraival kötött koholt házasságok révén az amerikai és európai álmot élvező, vagy drága repülőjeggyel Mexikóba utazó, majd rögösebb úton az USÁ-ba szökő, közben papírjaiktól megszabadulva magukat rászoruló hazátlannak kiadó, jóllehet erejük teljében lévő, egyedülálló, kaland- és nyereségvágyó (indiai) pandzsábiakról már túl sokat is hallottam hírekből és hencegésből egyaránt. Türelmetlenül várják a letelepedési engedélyt, mikor származási országuk jogrendje nem ismer ilyen intézményt. Azt pedig közel sem merném állítani, hogy ezekben az emberekben akár hosszabb távon meglenne az a simulékonyság, amelyre egy befogadó ország talán magától értetődően számít. Ezt az is jól mutatja, hogy többségük a saját közösségén kívül nemigen igyekszik társas kapcsolatokat építeni, sőt a továbbiakban a házastársakat előszeretettel az anyaországból hozatják. Ez a Kanadát, az Egyesült Államokat és Ausztráliát legális vagy félszürke módon megcélzó pandzsábiakon kívül igaz a főleg az Öböl-országokban működő keralaiakra is.

Egy Mumbaíban dolgozó, valamint egy indiai férj házastársaként jelenleg Szingapúrban élő, tehát a dél-ázsiai kultúrával ugyancsak közvetlen viszonyt ápoló hölgyismerősömmel teljes mértékben egyetértünk abban: amennyire tőlünk elvárják a helyiek külföldi lakhelyünk szokásainak ismeretét és tiszteletben tartását, amennyire az itteni környezet ezt akár egy szó nélkül, észrevétlenül megköveteli, és amennyire mi a helyzetből adódóan kedvünket leljük az alkalmazkodásban, természetesnek érezzük, illetve legalább is elfogadjuk annak szükségességét, olyannyira szembesíteni kell a most Európa felé irányuló külföldieket azzal, hogy egy idegen országban, még ha törvényes keretek között érkeznének is oda, álmok mellett kötelességek is várják őket. Dzseszá dés, veszá vés, azaz amilyen ország, olyan ruha illik, tartja amúgy a hindí közmondás is.

migrants_mediterranean.jpg

Azt is egyformán látjuk, hogy Irán vagy az öböl menti arab országok azért nem jelentenek vonzó célpontot számos menekültnek, mert ugyan ezek is lehetőséget teremthetnének egy új, anyagilag jövedelmezőbb életre, a sok esetben közös muszlim vallás ellenére mégsem találják a vándorlók az ottani társadalmi kilátásokat, a velük szemben hasznos és értékteremtő polgárként való viselkedésre – szerintem a legtermészetesebben – támasztott azonnali igényeket hívogatónak. Arról nem beszélve, hogy ott nem várja őket semmilyen segély, különösen nem olyan, amilyent a nyugat-európai országok elérhetővé tettek, csakis kemény munka. No és persze a zöldhatáron is biztosan kapnának két golyót a hátukba, ha nem akarnának a megfelelő csatornán segítségért folyamodni. Remélem, elhiszik nekem, egy indiai tanár, aki velem szemben ült tegnapelőtt az ebédlőasztalnál, mikor a BBC tudósítását megvitattuk, álmélkodva tette fel a kérdést: a rendőrök csak így hagyják őket elfutni, hát rájuk se lőnek?

A közel-keleti és más arab, valamint nyugat-afrikai országok néplelkéről nem lehetnek benyomásaim. A dél-ázsiai közösségekről viszont annál többel rendelkezem. Dél-Ázsia még mindig a gyarmatosítás utáni sokkban, szorongásban és kisebbségi komplexusban szenved. Mivel mostanra kellően vagy legalább meggyőzően kevés idegen akcentussal beszélek hindíül, és magyar mértékkel sötétebb árnyalatú hajjal és bőrszínnel rendelkezem, helyi ruhában és egyedül most már egyre kevesebbszer (de még így sem elég kevésszer) kell megtapasztalnom azt a tiszteletteljes utálatot és önerősítésként megélt, de a tények ismeretében nyilván értelmezhetetlen lenézést, megjátszott megvetést, amelyet megszámlálhatatlanszor vágnak a nyugati járókelőhöz – legkevesebb, hogy egy elsuttogott vagy hangos, lekezelő, gunyoros angrédzs (vagyis angol) alakjában. India, de gyanítom, hogy a vándorlással hírhedtté vált országok maguk sem különösebben befogadók, hogy kerül akkor a csizma az asztalra?

Amikor azt hallom, „te már nem is vagy angrédzs, a testvérünk vagy”, nyilván hálásnak kellene lennem. Örömöm azonban nem teljes, hiszen világos: Dél-Ázsiában az elemi oktatás még messze nem elegendő ahhoz, hogy egy személy különbséget tudjon tenni egykori gyarmatosítójuk, Nagy-Britannia, a többi nyugat-európai volt gyarmattartó ország, illetve más fehér bőrszínűek lakta országok között, amelyeknek – így hazánknak – korábbi kiszolgáltatottsága és vérzivataros története inkább a sorsközösség érzetét válthatná ki belőlük, semmint ennek ellentétét, már ha ismernék. Tanult indiai barátaim beismerése szerint még fehér külföldiekkel való kapcsolattartás ellenére is időbe telik, hogy felmérjék, miért bántódik meg valaki rendre ezen a szerintük csak kissé leegyszerűsítő besoroláson: angol.

Mi a biztosíték arra, hogy azok a menekültek, akik most özönlenek, nem ezt a még tanultabb körökben is begyökeresedett – ám az utca emberével szemben esetleg illedelmesen nem hangoztatott – felfogást képviselik. Úgy gondolom, semmi. És akkor mennyi fogalmuk is van arról, hogy tulajdonképpen hová vezet az útjuk? Úgy gondolom, nem sok. Ám otthon ülve gondoltanak légyen bármit, a valós mellett sok esetben vélt történelmi sérelmeik után most mégis követelik a segítségnyújtást, ajtóstól rontva a házba.

Egy felvilágosult hindú családból származó közeli indiai barátom testvére, aki a múlt hónapban érkezett Kanadába tanulni, a következőről számolt be. Egy buszmegállóban beszélgetésbe elegyedett egy szintén pandzsábi bevándorlóval, egy idősebb szikkh vallású úrral, akinek elújságolta, hogy épp most járt a keresztény templomban. A szikkh úr, aki életének egy jelentős részét Kanadában élte le, gyűlölettel jegyezte meg, hogy ő soha eddig nem tette be ilyen helyre a lábát, se ezután sem fogja halála napjáig – kisebb sokkot okozva véleményével ifjú földijének.

Felnőtt emberek megrögzött szokásain változtatni igen nehéz, borúlátóan úgy gondolom, közelít a lehetetlenhez. Ilyen szokás a vallás is. Egyes hangok azt óhajtják, a bevándorlók térjenek át kereszténynek. Mivel az Európai Unió eddig el nem fogadott alkotmányának egyik vitás kérdése a közös keresztény múlthoz való ellentmondásos hozzáállás volt, így ebben a kérdésben nehéz volna egyetértést várni. Azonban a felvilágosodás óta Európa hajtómotorja a régebbi hagyományok újraértelmezése, megrostálása, meghaladása volt – a vallásiakat is beleértve. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy azon bevándorlókkal, akik a segélyezők által jó szívvel kínált, de vallásuk szerint tilalmas élelmiszert inkább elhajítják, vagy pedig a nekik elfogadhatót érzelmi zsarolással kikényszerítik, meg lehet értetni egy övékétől gyökeresen eltérő társadalom működési elvét. Eltérő étkezési szokásokat (mint vegetarianizmus) követő dél-ázsiai ismerősökkel folytatott terméketlen eszmecseréim, időnként vitáim számomra nem hagynak kétséget afelől, hogy a gyermekkori beidegződéseket hétköznapi emberek, azaz nem vallási fanatikusok nagy arányban a józanész és gyakorlatiasság határain túl sem hajlandók feladni. Mi fog történni, amikor az új hazát kereső emberek első hálája és lelkesedése már apadni kezd majd? Tartanának-e majd ”Hálaadást”?

Kormányunk politikájának feltétlen támogatása nélkül, ám innen Indiából szemlélődve egyetértek azzal a nézettel, hogy az Európai Unió országainak elsősorban az elvándorlás okainak helyi kezelése mellett kellene pálcát törniük. Nagyjából olyan lelkesedéssel, ahogy eddig nem tették. Úgy vélem, a volt gyarmattartó országoknak ez történelmi felelősségük. Pedig csodaszer aligha létezik, hosszú távon a szekuláris oktatás fejlesztésével, a letűnt korok társadalmi normáit példaképként beállító hitvilágoknak a közéletből való száműzésével lehetne segíteni. Ez manapság már független államokra való nyomásgyakorlás nélkül hogyan sikerülhet? Globális korunkban hasznos volna, ha különböző embereket nem csak népszerű fogyasztási cikkek, hanem minden közösség szolgálatában álló értékek és nézetek kötnének össze. Kár, hogy ez egyelőre meglehetősen távolinak, illetve álomszerűnek tűnik.

Dél-Ázsiában ez idáig Pákisztán és Bangládés, illetve a részben ide sorolható Afgánisztán a kérdéses vándorlók kibocsátó országa. Fontos megérteni, hogy az előző kettőben a viszonylagos béke és demokrácia ellenére sokak lehetnek elégedetlenek országuk jelenlegi irányításával és gazdaságuk kiláltásaival. Azonban mi történik, ha pusztán életszínvonaluk elmaradása okán milliók érzik magukat feljogosítva arra, hogy egy másik országtól várják életük megoldását, holott hazájuk földrajzi adottságai szűkös helyzetüket nem indokolják? Ezt természetesen élből el kell utasítani, hiszen egész társadalmakra is igaz, hogy a saját sorsuknak a kovácsai. Amilyen társadalmat álmodnak, olyat kapnak, ha nem tetszik, akkor rossz a képzelő- és akaraterejük. (E kritika a magunk Magyarországával kapcsolatban is megállja persze a helyét.) A fegyveres konfliktusok, mint a szír vagy az afgán, áldozatainak bizonyos mértékig más megítélés alá kell esniük. Ugyanakkor a segítség mellett szintén gátat kellene vetni annak, hogy e boldogtalan országokban mára meghaladottnak számító nézetek, vallási szélsőségesek által korbácsolt hullámzó érzelmek keltsenek nyugtalanságot, mozdítsanak ki szülőföldjükről tömegeket. Nem tüneti, hanem a baj forrását célzottan, átgondoltan, sebészi pontossággal megszüntető kezelésre van szükség.

Megjegyzem gyarmati múltja révén Nagy Britannia és Franciaország, valamint a közelmúltban az Egyesült Államok finoman szólva sem tett meg mindent a szélsőségekkel való leszámolásért. A második világháborút közvetlenül követően a britek indiai birodalmának felosztásával járó, a jelenleg tárgyaltnál bizonyosan borzasztóbb népvándorlás és öldökléshullám – amelynek megfékezésére a kivonuló és a felelősségtől a kezeit mosó gyarmati közigazgatás már alkalmatlan volt és kísérletet sem tett; a választékos ízlésű franciák afrikai ténykedése (és mellesleg a politikai örökségüknek számító kambodzsai népirtás), valamint az amerikaiak átgondolatlannak bizonyult utóbbi kardcsörtetései mind-mind erre emlékeztetnek. Talán nem véletlen, hogy közös, illetve jobbára megegyező nyugati államszervezési hagyományaink ellenére magyarként keleti országokban járva nem szeretnék ezekkel a nemzetekkel közösséget vállalni, méghozzá egészen gyakorlatias okokból. Magyarként nem akarok egy angrédzs lenni, amely megnevezés egy részben sérelmezett, részben persze meg sem értett gyarmati történelem minden ellenszenvét magában hordozza. Meggyőződésem, hogy Közép-Európának nem kötelessége a válság rendezésében olyan szerepet vállalnia, mint Nyugat-Európának, s Németországnak is inkább ebbe az irányba kellene hajolnia. Vállaljanak azok oroszlánrészt ebben, akik korábban véresszájú fenevadak voltak.

A fentiek miatt én tehát továbbra is örömmel fogom fogadni azokat a híradásokat, amelyek határainkon a potyautas bevándorlókkal szembeni szigorú fellépésről, s csak a leginkább rászoruló menekültek – köztük is főként csak az egyértelműen háború miatt családostul földönfutóvá váltak – támogatásáról számolnak be. Értetlenül állok az előtt, hogy hazánk közvéleménye még nem érzi magát feljogosítva arra, hogy erővel védje meg magát, ugyanis erős a gyanúm – ahogy már föntebb jeleztem –, más országok egész biztosan így tennének. Mint akár a Pákisztánnal és Bangládéssel szomszédos, és bizonyos részein az előbbiek lakosait a magukénál kedvezőbb kilátásokkal kecsegtető India – a „béke, magunkba mélyedés, nem-ártás, stb. stb.” hazája. Talán ezért sem vehetik e menekültek errefelé az irányt.

Kormányzatunknak az Európai Unióval való kommunikációjában szívesen látnék utalást a következő történetre. A terjeszkedő iszlám elől menekülő, áttérni nem szándékozó zoroasztriánus vallású párszí (azaz perzsa) közösség a hagyomány szerint a következő ígérettel folyamodott letelepedésért Dzsádí ránához, aki a mai indiai Gudzsarát államban uralkodott: „Olyanok leszünk, mint tejben a cukor – édesek, de észrevétlenek.” Az észrevétlenségnek persze koronként és kultúránként eltérő feltételei vannak, mindenesetre mondhatjuk, hogy a párszík megtartották fogadalmukat, és ma egy – bár zárkózott, de – befolyásos közösség ők, akik közül vezető gondolkodók és gazdasági vezetők kerültek ki (mint Hómí Bhábhá, az indiai atomprogram atyja, illetve JRD Tátá, a Tata cégcsoport volt vezetője), s akik kis létszámukhoz képest aránytalanul sokat adtak a földnek, ahol befogadták őket.

Vajon a most érkező menekültek mit ígérnek, mire számíthat tőlük Európa, benne Magyarország?

14 komment

Címkék: válság bevándorlás menekült migráció gyarmatosítás szír pakisztáni afgán migráns


A bejegyzés trackback címe:

http://indiaazindia.blog.hu/api/trackback/id/tr927759280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

fehérfarkas 2015.09.04. 14:24:31

A dél- és délkelet-ázsiai népeket annyira mélyen nem ismerem, de az arabokat azért jobban. Teljesen mások az arabok mint az Indiai-szubkontinens népei. Más mentalitás, más kultúra, és más történelem, és más történelmi hagyományok. Szíriát nem a szírek rombolják le a nyugati média híreivel ellentétben, hanem kb 70 országból odament szélsőséges csűrhe (te milyen kifejezést használnák azokra akik embereket fejezne le, 14 éves scárot a nyilt utcán lőnek fejbe, Palmyra ókori templomait robbantják fell, stb...?).

Szíriáról törénelméről annyit, hogy a világ legrégebb óta folyamatosan lakott városaiból 2 itt található: Damaszkusz (11.000 éves) és Aleppó (7.000 éves).
Számos bibliai esemény helyszíne, és számos bibliai próféta kapcsolódik ehhez a területhez.
2 keresztény városában mai napig beszélik még Jézus arámi nyelvét.

Már az akkádok (a világ első birodalma) és asszírok előtt olyan civilizációk voltak a mai Szíria területén, mint a Tell Halaf, Ugarit, vagy a sumer városállam Mari, vagy az asszírokkal konkurens Yamhad királyság (a mai Aleppo volt a fővárosa).

Damaszkusz a Decapolis városszövetség részévé vált a hellenizmus és a Római Birodalom idején - és mind a hellén, mind a Római Birodalom, és mind a Bizánci Birodalom egyik leggazdagabb városa volt.
De ebből az időszakból ne felejtsük el megemlíteni Dura-Europost sem, ahol a világ egyik legrégibb zsinagógájának és keresztény templomának romjai maradtak fent.
Bosra Nabateus királyság első fővárosa volt (Petra előtt), majd a Római Birodalom egyik legnagyobb városa 80.000-es lakosságával, és a színháza a Római Birodalom egyik legnagyobbja (15.000 főnek ülőhely).
De Palmyra, a Római Birodalom középső és késői időszakának leggazdagabb városállama is a mai Szíria területén található.
Maaloula és Saidnaya két olyan keresztény város, ahol a mai napig Jézus arámi nyelvét beszélik.
A Bizánci Birodalom idejéből maradt fent a mai napig a Keresztények völgye (Wadi al-Nasara), ahol jelenleg is keresztény falvak és kisvárosok vannak.
De szintén a bizánci korszakból származik a Halott Városok (Dead Cities) vagy Elfelejtett Városok (Forgotten Cities), ami kb 700 keresztény települést takar, amelyeből az iszlám időszakban költöztek ki az emberek az új gazdasági és kereskedelmi központokba (így ma ezek már csak lakatlan műemlékvárosok).
Ha már mi nyugatiak annyira büszkék vagyunk görög-római civilizációs történelmi múltunkra, akkor annak gazdasági központja Szíria területe volt.

A keresztény világnak olyan prófétái és szentjei kapcsolódnak a mai Szíria területéhez, mint Ábrahám, Ábel, Zakariás, Dávid, Keresztelő Szt. János, Oszlopos Szt. Simeon, Szt. Pál, Szt. Tamás (Tamás apostol), Szt. Anonias, Damaszkuszi Szt. János, Szt. Maron, Szír Szent Efrém, stb...
Ha már mi nyugatiak annyira büszkék vagyunk zsidó-keresztény civilizációnkra, akkor annak számos fontos bibliai helyszíne, prófétái és szentjei Szíria területéhez kapcsolódik.

De az iszlám korszaka sem kevésbé jelentős, hiszen Damaszkusz volt az Omajjád kalifátus fővárosa, Aleppó pedig az Ottomán Birodalom 3. legnagyobb városa (Isztambul és Kairó után). És a legrégebbi (máig megmaradt és működő) mecsetek közöl az egyik Damaszkuszban, a másik Aleppóban van.
Damaszkusz és Aleppó piacai/bazárai a világ leghosszabbjai és legnagyobbjai között vannak.

A franciák gyarmatosításáig Aleppóban volt a a 10. sz-ban készült az Aleppói Kódex, az egyik legjelentősebb Héber Biblia kézirat (eredetileg Tiberiaszban készült, és később került Aleppóba, ahonnan a nevét kapta).

Damaszkuszban van a Bibliában is szereplő damaszkuszi "úgynevezett Egyenes utcza".
Szt. Anonias és Szt. Pál mellett Szt. Tamás (Tamás apostol, a 12 postol egyike) is élt egy darabig Damaszkuszban.
Itt született Damaszkuszi Szent János.
Damaszkuszban volt a világ eső leprásokat gyógyító kórháza.
Az aleppói Citadella helyét már ie. 3000 környékén használták, itt építették fel a sémi viharisten Hadad templomát,
majd Ábrahám próféta báránya itt adott tejet az átutzóknak.
410-ben Aleppó melletti faluban eltemetett Szt. Maron, akinek a mozgalmából fejlődött ki a Maronita Egyház

Aleppónak magyar vonatkozása is van, hiszen Bem apó itt halt meg a Habsburgok elöli száműzetésében (és áttért az iszlám hitre). ValamintKőrösi Csoma Sándor nevét pedig egy mellékutcában tábla hirdeti.

Szíria (akkoriban Ottomán Birodalom része) több tízezer cserkesz menekültet fogadott be 1839-ben.
Szíria több százezer örmény menekültet fogadott be 1914-ben.
Szíria több százezer palesztin menekültet fogadott be 1948-ban, majd szintén több százezret 1967-ben.
Szíria befogadta a kuwaiti menekülteket 1990-ben.
Szíria befogadott több százezer libanoni menekültet 1996-ban.
Szíria több mint másfél millió iraki menekültet fogadott be 2006-ban.
(Az összes állami iskolában is több terem menekült szállóként üzemelt, több más állami épület mellett! A legtöbb szíriai család ingyen adott egy szobát, vagy egy üres lakást egy egy iraki családnak!)
Szíria több tízezer libanoni menekültet fogadott be 2006-ban.

fehérfarkas 2015.09.04. 14:51:29

Nem volt fenékig tejföl az élet Szíriában 2011 előtt sem, de odáig a világ egyik legbiztonságosabb és legbékésebb országa volt (ami sok arab országra szintén elmondhat). Az utolsó békés évben 8 millió külföldi turista ment Szíriába. Az oktatás (az állami felsőoktatás is) és az egészségügy ingyenes volt a szíreknek.

A háború kirobbanásának geopolitikai okai vannak, ha gondolod arról külön tudok írni. De elég megnézni azt, hogy ami Szíriában van az nem polgárháború, hanem nemzetközi háború (a szomszédos Irakkal ugyanez a helyzet), mert 70 országból odament szélsőségesek ugyanúgy harcolnak az országban mint ahogy orosz katonák, iráni gárdisták, libanoni Hezbollah, valamint repülőkről bombázva meg a következő országok vesznek részt: USA, Anglia, Törökország, Szaúd Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom.
Ezen kívül Oroszország és Irán fegyverekkel és katonai tanácsadókkal támogatja a szír kormányt és hadsereget; az USA, Anglia, Törökország és Katar (tavalyig még Szaúd Arábia is, de tavaly kiszállt a támogatásból) pedig a szír kormány ellen harcolókat támogatják pénzzel, fegyverekkel és kiképzéssel.
Vagyis erre sok mindent lehet mondani, de a polgárháború definíciójának nem felel (akármennyire is a mai napig ezt harsogja a nyugati média).

A szír menekültek közül a szomszédos Törökországban 2 millió szír menekült van, Libanon 1,2 millió, Jordániában 650 ezer. Ezek egyikében sem kapnak segélyt, viszont menekülttáborokban élnek (mert ezek az országok létrehoztak számukra olyanakoat).
A szír menekültek többsége (8 millióan) Szírián belül maradt, a nyugati média által lázadóknak (a valóságban terroristák) nevezett területről menekült át a kormány által uralt területre.
Európába 150 ezer szír menekült, és év végéig becsülik 250 ezerre a számukat.
Nyilván a nagy számok törvénye alapján lehet eme menekültek közül olyan is, aki a háború által érintetlen területről gazdasági bevándorlóként segélyért megy másik országba, de a többségüket nem szabad egy statisztikai hibahatárba tartozó törpe minoritással összemosni.

Néhány híresebb külföldre vándorolt szír:
1705-ben Aleppóban született Philip Stamma sakkmester, "Essai sur le jeu des echecs" c. műve 1737-ben Franciaországban jelent meg (angolul: The Noble Game Of Chess; 1745-ben) és jelentősen felkeltette az európaiak figyelmét az endgame közel-keleti koncepciója iránt.
1907-ben Aleppóban született a francia-örmény Jean Carzou, akinek képei illusztrálták Ernest Hemingway és Albert Camus könyveit.
Aleppóba menekült az Ifjú Törökök örmény népírtása után híres örmény író és újságíró Antranig Dzarugian, ahol a gyermekkorát és iskolai tanulmányait töltötte.
1930-ban Aleppóban született Moustapha Akkad filmrendező, aki Az Üzenet (The Message) c. filmet késztette Mohamed prófétáról - bár a nyugatiak többsége inkább a Sivatag Oroszlánja történelmi filmről, meg a Halloween c. horrorfilm révén ismeri, aminek ő volt a producere.
1945-ben Aleppóban született Levon Ter-Petrosyan, a független Örményország első elnöke 1991-98 között.

Egyáltalán nem szólom le az indiakat és mentalitásukat meg kultúrájukat, de teljesen más mint az araboké. Ráadásul az arabokon belül is nagy különbségek vannak, mert a 9,3 millió km2 területű és 360 milliós arab világ 16 arab többségű és 6 arab kisebbségű (de az adott országban az arab a hivataos nyelv) országra oszlik, amelyek földraji viszonyai ugyanúgy eltérőek mint a történelműk. Pl. egy Szíria meg Szaúd Arábia meg Mauritánia össze sem hasonlíthatóak egymással, pedig mindhárom az arab világ része.

☉ ☾ 2015.09.04. 15:18:47

Egy viszonylagos Indiai helyismerettel dúsított radikális álmodozáson kívül, vajon van valami gyakorlati értéke ennek az írásnak? Különösképpen az "élből el kell utasítani" kitétel kelthet félelmet, és rámutat arra, hogy az akadémikus tudás, kulturális ismeret még nem garancia az emberség és az együttérzés megjelenésére.

A szerző számára érdekes tapasztalat lehetne, az Indiai társadalomban jelen lévő hitvilágot kicsit jobban tanulmányozva annak ne csak politikai vetületeivel ismerkedhessen meg. Persze ez meglehetősen nagy "falat" lesz annak, aki a vegetarianizmus erkölcsi alapjait sem érti meg, és az idióta gyermekkori beidegződésnek véli.

Bona Fides 2015.09.04. 15:24:19

@fehérfarkas: A szírek mért nem a legális, kijelölt határátkelőhelyen jönnek????
Nem értem, MIÉRT ILLEGÁLISAN kell átlépni a határt, ha ezek tényleg szírek, hiszen akkor tárt karokkal várja őket az EU????
Ezt magyarázza már meg valaki!

szvsz 2015.09.04. 15:43:55

@Bona Fides: "MIÉRT ILLEGÁLISAN kell átlépni a határt"
Nos, azért mert az EU olyan mint kishazánk. Az emberek egy része ott is tárt karokkal várja (hogy miért, azt inkább ne vesézzük), a másik része meg nem. Aki tele szájjal ordítja, hogy várják őket, az sem gondolja komolyan, hogy még pár millió mehet. Tehát az EU nem várja őket tárt karokkal.
Ezek az emberek viszont nem menekültek, hanem migránsok. Jól tudják, hogy ha normál módon jönnek, akkor itt regisztrálják őket és később akár vissza is toloncolhatják őket ide. Itt meg nincs kánaán... Ezért nem tetszik a határátkelő, a tábor, a regisztráció, az ujjlenyomat-vétel.

Punxsutawney Mormota 2015.09.04. 16:04:40

@fehérfarkas:

Hm, Te nem szólod le az indiaikat, hadd tegyem meg én. Voltam. Több hetet. Szétnéztem. Csodálatos! De!

Soha a büdös életben be nem teszem a lábam oda!!! Még csak olyan gépre sem vagyok hajlandó felszállni, amely átrepül India felett.

És hogy senki ne vádolhasson meg azzal, hogy a turista békaperspektívájából ítélem meg Indiát és az indiaiakat. A cégem egyik tevékenységéből kifolyólag minden évben van 6-8-10 indiai bérlőm. Magasan kvalifikált IT - szakemberek stb. A legutóbbi, 3,5 hónap alatt úgy leamortizált egy lakást, hogy a multi, akinél dolgozik, az obligát kaución felül még közel 2 milliót fizetett ki a lakás rendbehozatalára. És ez már 12 éve megy, az indiai bérlők 90%-ával konstans problémák vannak. Egyszerűen képtelenek alkalmazkodni és nem is akarnak.

Amikor az egyik bérlő cégének írtam, hogy gond lesz a lakásban, mert iszonyatos állapotok uralkodnak higiéniailag, akkor a srác

1.) lerasszistázott,
2.) hivatkozott az 5,000 éves kultúrájukra, jelesül, hogy hol voltunk mi 5000 évvel ezelőtt.

Mondtam neki, hogy bárhol is voltunk, a szaros kezünket biztos nem a fürdőszoba falára kentük.

Ogata Korin 2015.09.04. 17:37:13

Nagyszerű írás. Nagyon tetszett. 6 évig éltem Törökországban aminek követketében teljesen hasonlóan látom ezt a kérdést. Szuper! Olvasni fogom ezt a blogot. 2x 2 hetet Indiában is töltöttem, bár ez kevés idő ahhoz, hogy bármilyen érvényes véleményt tudjon formálni az ember arról a területről. Az ilyen elsőkézből származó beszámolók felbecsülhetetlen értékűek. Kitartást, sok erőt kívánok a blogoláshoz!

fehérfarkas 2015.09.04. 21:46:44

@Punxsutawney Mormota:

Pont ezért bírom az Emirátusokat, mert ott a lakosság 2/3-a indiai/paki/bangla és mégis tiszták, higiénikus, rendezettek tudnak lenni. Az al-Makhtoom negyedben (kis Indiának is lehetne nevezni, mert 90%-ban indiaiak lakják) volt a 3 csillagos szálloda, ahol a személyzet is, meg a vendégek 80%-a indiai volt. Az embernek az volt az érzése, hogy Indiában van, csak tisztább, higiénikusabb, rendezettebb, fegyelmezettebb változatban :)
Ha nekik sikerült tisztává, fegyelmezetté, rendet betartóvá tenni az indiaiakat (fegyveres kényszer nélkül!!!), akkor más is tudná kezelni a bevándorlóit, ha megfelelő energiát és hozzáértést fektetne bele, és nem pedig a szőnyeg alá sepernék a kérdést.
Ezt már csak azért is gondolom, mert az emirátusiak semmivel sem különben másoknak, és nekik mégis sikerült. Akkor a többi nemzetnek is tudnia kellene a bevándorlóit megfelelően kezelni :)

darthyoda 2015.09.04. 22:09:56

@fehérfarkas: koszonom, sokat tanultam belole.
A blog is rendben van, nem art, ha valaki tudja mirol beszel.

Punxsutawney Mormota 2015.09.04. 22:19:06

@fehérfarkas: Azért ne felejtsd el, hogy a legkisebb szabálysértés esetén is úgy dobják ki őket akármelyik Öböl-menti államból, hogy a lábuk nem éri a földet. Akármilyen nyomorúságos is a fizetésük, 8-10 tagú családot tartanak el belőle.

Amikor először voltam Dohában és az aranypiacon sétálgattam, amely a vendégmunkások által lakott Óvárosban van ledöbbentem, hogy sehol egy acélrács a kirakatokon vagy egy biztonsági őr, miközben a környéken nyüzsögnek a pakik, indiaiak, bangledesiek és hát nem tűntek a legjobb arcoknak.

Szóval akkor döbbentem rá, hogy a létbizonytalanságtól való félelem sokkal nagyobb visszatartó erő, mint bármilyen egyéb kilátásba helyezett büntetés. Valószínűleg így tudják megnevelni az indiaiakat Dubaiban is.

fehérfarkas 2015.09.04. 23:25:55

@Punxsutawney Mormota:

Azt tudom, hogy a börtönnél is nagyobb büntetés az ott dolgozóknak, ha visszaküldik a saját hazájába és többé be nem teheti oda a lábát.
De azért nem minden indiai/paki/bangla annyira alulfizetett bérrabszolga. Valójában a szakképzetlen segédmunkástól a taxison és pincéren át a cégvezetőkig a teljes munkaerőpiacot lefedik. És Indiával szemben, ahol mindig a kasztrendszer van (hiába tiltották be évtizedekkel ezelőtt, a valóságban még mindig működik a kasztrendszer), az Emirátusokban a tudás, szorgalom, szakértelem határozza meg mi lesz ott belőle. A metrón és a buszokon rengeteg jól öltözött, nyakkendős-inges indiait lehet látni, amint éppen munkába mennek (vagy onnan jönnek).
Teljesen megértem az, hogy egy alacsonyabb kasztból származó indiai kint egy mezei irodai ügyintézőként nem akar visszamenni a saját hazájába, hogy otthon az alsóbb kasztba kelljen visszatérnie.
(a szakképzetlen építőipari segédmunkás más tészta, de ők a többiektől teljesen külön laknak a konténervárosaikban - én a többi indiai/paki/bangaláról beszélek, aki pl. az al-Mankhool negyed lakosságának 90%-át adják)

Viszont 1 dolgot betiltanék: az Iphone 6-ot. Egyszerűen nincs már normális emberi kommunikáció az utcákon, tömegközlekedési eszközökön, és a kis utcai kajáldákban, mert mindenki az Iphone 6-át bizergálja. Még a paki bevándorló biciklis is cangázás közben az Iphone 6-ával foglalkozik. Sőt, még az egyik taxisunk is vezetés közben az Iphone 6-jával foglalkozott, és csak fél szemmel nézte az utat.

fehérfarkas 2015.09.05. 02:18:12

@Bona Fides:

Felteszek neked egy kérdést: a magyar kormány tagjai miért szegik meg folyton a magyar törvényeket, amelyek a saját anyanyelvükön vannak, sőt ők maguk szavazták meg azokat?

A menekültek valami elől menekülnek, és a célországba akarnak eljutni, és nem pedig a közbülső területeken ottragadni. Jelen esetben az országukat romba döntő háború, és kb 70 ország szélsőséges csűrhéje elől, akik számára semmi sem szent. Embereket és több évezredes, a civilizáció felbecsülhetetlen történelmi értékének számító műemléket ugyanolyan hidegvérrel pusztítanak. Az elmúlt hetekben pont Palmyra monumentális ókori pogány templomait tették szó szerint a földdel egyenlővé.
Palmyra Szíriának az egyik nemzeti büszkesége volt ugyanúgy mint az aleppói citadella, amelyen 4000 évvel ezelőtt még Ábrahám próféta adott tejet az átutazóknak. És amelyen a pogány sémi, hellén, római, keresztény, muszlim építészet nyoma mind megtalálható volt, több ezer év történelem egyetlen egy helyen. A szír kormány szépen restaurálta és idegenforgalmi nevezetességé tette. Az al-Nusra Front pedig pár évvel ezelőtt elpusztította.

Én pár évvel ezelőtt Szíria meg Irak történelmi múltjáról, és kultúrájáról előadásokat tartottam. Az előadásaimban szerepelt műemléke ma már sajnos nem létezik, mert az elmúlt 3 évben elpusztult. Szíria és Irak múltját, Szíria és Irak történelmét most a szemünk előtt pusztítják el. És azok, akik közönyösek, mondván mit érdekel minket két közepes Közel-keleti ország, azoknak közlöm: ezek nem akármilyen országok, hanem a területükön az emberiség civilizációjának bölcsője található. A legrégibb városok itt alakultak ki. A legelső birodalmak itt jöttek létre. Akkor, amikor Európa akkori népei még a nomád vándorló törzsi életmódot folytatták. Itt alakult ki az a csillagászat amit a évezredekkel később a görögök átvettek, és ami egy évezreddel később Európa középső és nyugati felébe a spanyolországi arab civilizáción keresztül jutott el.
Elgondolkozott-e valaki, hogy a 10-es számrendszert használó görögök vajon miért a 60-as számrendszert használták a csillagászatban, geometriában és az asztrológiában/zodiákusnál/horoszkópnál?

Azért, mert a babilóniaktól vették át. A babilóniak pedig a 60-asat használták, és azért mert a komplex csillagszati számításonak az jobban megfelelt, ugyanis a 60 az egész számként osztható 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, és persze 10-zel (mert 2x5=10; 60/10=6) meg 12-vel (mert 2x6=12; 60/12=5) meg 15-tel (mert 3x5=15; 60/15=4), meg 20-szal (mert 4x5=20; 60/20=3) és 30-cal is (mert 2x3x5=30; 60/30=2) is.
A sumérok (mai Irak és Szíria keleti területe) ennek a csillagászatnak csupán az alapját rakták le, de a babilóniak (mai Irak déli területe) fejlesztették tovább olyan mértékre, amit most is használunk.
Meg a kör és a szögszámításban is az övékét használjuk (ezért 360 fokos a kör, és ezért van az, hogy 1 fok = 60 szögperc, ami meg 60 szögmásodpercből áll is), és az elnevezések is onnan jönnek. A görögök is tőlük vették és az idő és a szögek beosztásánál és elnevezésénél megtartották az eredeti babilóniait.
(hiszen a görögök egyébként 10-es számrendszert használtak, és az ún. római számokat - vagyis, ha ők találták volna fel, akkor a saját számrendszerük alapján osztják be;
amikor meg Róma meghódította a görögöket, akkor átvette a görögök tudását, az egész birodalomban ez terjedt el, majd tőlük az arabok veszik át, majd a sötét középkor idején Európa tőlük veszi át).
Az idő felosztásánál is 1 óra = 60 perc, ami egyenlő 60 másodperc. 1 nap = 24 óra, ami a 60-nak a 2/5-e. A fél nap = 12 óra = 60/5, vagyis a 60-nak az 1/5-e.

Egyébként az, hogy a 60-as számrendszer nem is olyan hülyeség, azt nagyon jól bizonyítja, hogy nemcsak a görögök, de egyetlen más civilizáció sem cserélte le az időmérésnél, a csillagászatban és a geometriai szögek esetében a babilóniak 60-as felosztását.

fehérfarkas 2015.09.05. 02:22:47

@Bona Fides: @fehérfarkas:
Az előző folytatása:

Lehet, hogy Szíria 20. sz-i történelme nem túl fényesen alakult: gyarmatosítás, majd pár évtized függetlenség után 2002-től nemzetközi szankciók alá esett miután Bush elnök Iránt és Szíriát Észak-Koreával együtt a Gonosz Tengelyének (Axis of Evil) nevezte a kongresszusi beszédében. A nemzetközi szankciók alatt Szíria nem omlott össze, nem szegényedett el úgy mint Castro Kubája vagy Észak-Korea, hanem azért tudott fejlődni, a szíreknek ingyenes volt az oktatás és az egészségügyi ellátás, autópályák és vasútak épültek, és Szíria azon kevés országok közé tartozott, amelyek nem vettek fel kölcsönt sem az IMF-től, sem a Világbanktól. Persze Szíriának volt 5 nagy geopolitikai hibája:
- az Izrael által megszállt Golán-fennsíkot a mai napig visszaköveteli (az ENSZ szerint is Izrael illegálisan tartja megszállva és vissza kellene adnia),
- az USA egyik legnagyobb szövetségesét a wahhabita Szaúd Arábiát és Katart a terrorizmus finanszírozóinak tartja (pontosabban Assad szerint az USA Szaúd Arábián és Kataron keresztül finanszírozza a piszkos dolgait)
- Iránnal szövetséges
- Oroszországgal szövetséges (Oroszország egyetlen Földközi-tengeri kikötője a szíriai Tartuszban van) és nem enged az országa területére sem NATO, sem amerikai katonai bázist
- 2009-ben Assad nemet mondott a Katar és Európa közt építendő földgázvezetékre, mivel az a szövetségese Oroszország gazdasági érdekeit sértené (Törökországgal is ezután romlik meg a viszonya, mert Törökország Németországhoz hasonlóan szintén a nyertese lenne a földgázvezetéknek, hogy az orosz gázfüggést csökkentse)
Szír egyetemisták a 2011-ben kitört háború előtt 2 évvel:
www.youtube.com/watch?v=SuF6SxVbKZw
Még egy kis Szíria a háború előttről:
www.youtube.com/watch?v=GEh2f9Uai90
www.youtube.com/watch?v=_t7F4C5r_5w

Itt pedig egy európai modell látogatja meg Szíria nevezetességeit a háború alatt - a felvételek a nyugat által tömeggyilkos véreskezű diktátor Assad által uralt területeken készültek, távol a demokráciáért harcoló lázadóktól.
www.youtube.com/watch?v=Mp1-qb3xzh4

fehérfarkas 2015.09.06. 03:46:55

Most nézzünk néhány arab bevándorló orvost Magyarországon.

"Bourgla Oszama Bicskén háziorvos, 1981-ben érkezett Magyarországra, elvégezte az egyetemet, közben beleszeretett egy nőbe, összeházasodtak, 5 gyerekük van, kettő szintén orvos. Bourgla a bicskei önkormányzati testület szocialista tagja. Segített a szíriai magyar túszejtés idején a hatóságoknak."

"A Dr. Hassan Ziad vezetésével működő központunk, már több mint 20000 kezelést végzett Magyarországon, a Debreceni Egyetemen a Szemklinikán lévő központunkban, és szintén Debrecenben a Nagy Lajos király téri Egészség- és Lézer Centrumunkban. Ebben az évben a Bugát Pál Kórházzal együttműködve megnyitottuk a legújabb látásjavító lézerközpontot Gyöngyösön"

"Új, közel kétezer négyzetméteres, elsősorban orvosi implantátumokat gyártó bázist létesített a Pest megyei Diósdon 63 millió forintos vissza nem térítendő uniós támogatással a szír tulajdonban lévő Biotech GmbH.
A cégcsoport egyelőre száz főt foglalkoztató létesítményét csütörtökön avatták.
Az ünnepélyes ceremónián Abdullah Al-Dardari, Szíria gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese vezetésével népes szír küldöttség is jelen volt, a szalagot a Magyarországon élő szír tulajdonos, Alkaysi Ghazi és Botos Balázs, a Nemzetgazdasági Minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára vágta át. Terveik szerint hamarosan már 200-250 - zömmel a térségben élő - embernek tudnak majd munkát adni, éves árbevételük jövőre akár az 5 milliárd forintot is elérheti."

"Dr. Gamal Eldin-Mohamed 1970-ben tanulni érkezett Magyarországra, azóta itt él és dolgozik. A magyarországi letelepedés mellett azért döntött, mert nem akarta családját visszavinni a polgárháború sújtotta Szudánba. Az RTL Klub híradójából kiderül: az első egynapos sebészeti osztályt megalapító sebész-főorvos a kormány bevándorlásról és terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőívét reklámozó óriásplakátok miatt nagyot csalódott, és úgy érzi, a kormány azt szeretné, ha elhagyná az országot."

"Dr. Daher Pierre 1960-ban született a libanoni-izraeli határ közelében, keresztény családban. Bejrútban építészmérnöknek tanult, 1981-ben Brüsszelbe ment, ahol viszont orvostudományt tanult. Anyagi problémák miatt 1982-ben Budapestre került, ahol bátyja, Ziad is tanult, majd öccse, Paul is idekerült, jelenleg Ziad nőgyógyászként, Paul pedig fogorvosként szintén a környéken élnek.[3] A SOTE-n 1989-ben végzett, onnantól a miskolci kórház sebészetén dolgozott. 1996-tól háziorvosként praktizált Szendrőládon. 2000-ben kapta meg a magyar állampolgárságot, ugyanakkor lett az edelényi szakrendelő vezetője is. 2002-től a Fidesz színeiben a helyi képviselő-testület tagja, az edelényi önkormányzat szociális, egészségügyi és kisebbségi bizottsági elnöke. 2008-tól az edelényi Koch Róbert Kórház és Rendelőintézet igazgatója"