HTML

India... az India!

Már egy ideje Indiával kelek és fekszem. Volt már néhányszor, hogy Indiában keltem és feküdtem. Reméltem, nem kell sokat várni, hogy újra így legyen. És itt vagyok újra :) A blog régebbi bejegyzései közt megannyi útleírást, az újabbak között véleményeket, kultúrtörténeti és irodalmi írásokat, fordításokat is talál a Kedves Olvasó. Őszintén remélem, úgy érzik majd, nem sok másik olyan forrás akad, amely ilyen rálátást kínál napjaink Indiájára.

Hirdetés

Facebook

2015. november 09. पेतॅर

Lótusz sáfránykörítéssel?

Avagy Indiában minden virág virágozhatik – ha hagyják, a világ legnagyobb demokráciájában mindenki elmondhatja a véleményét, legfőképpen, ha nem jönnek közbe nehezítő körülmények. A következőkben az indiai politika fokozatos jobbra tolódásáról és ennek tapasztalható következményeiről lesz szó. A nők elleni erőszak nemzetközi sajtóban aránytalanul felnagyított kérdéskörén kívül magyarul eddig keveset olvashattak a hírekben arról, a legutóbbi években mi minden történt Dél-Ázsia legnagyobb országában, pedig szerintem nem túlzás azt mondani, nem csak fordulatos, de sorsfordító események zajlottak errefelé. Vajon a "pákisztáni modellt" választja-e India? Tegnap a Bihár állambeli választásokon a nép a várakozásokkal szembe menve adott egy jó nagy pofont az országos kormánypártnak, ami a holnaputáni Dípávalí ünneplésüket nyilván elrontotta, de a ciklus vége még messze van.


a.jpg

Egy "szent tehén" legeli a BJP választási dekorációját
a bihári választások után. A párt zászlaja az Indiában sokjelentésű lótusz sáfrányos háttérrel.

*

Először is vegyünk át néhány alapvető tényt és történést a közelmúltból. Naréndra Módí immár másfél éve India miniszterelnöke, aki megválasztása előtt mindent megígért, nem véletlenül került a bársonyszékbe tavaly népünnepély kíséretében. Módí szeret hagyományos indiai viseletben, kurtá-pádzsámában megjelenni és hivatalos vendégeit is beöltöztetni, illetve gudzsaráti anyanyelve ellenére – nagy földijéhez, Mahátmá Gándhíhoz hasonlóan – fontosnak tartja erősíteni a hindí nyelv szerepét a közigazgatásban az angollal szemben. Nyilvánvalóan imádja egyre-másra készíteni a szelfiket is más politikusokkal való találkozásai alkalmával, illetve rajongói között járva. Amekkora showman (#acchedin, "dés ké accshé din á gaé" : eljöttek az ország jó napjai) a nehéz sorból származó, majd hindú nacionalisták csoportja által kitaníttatott miniszterelnök a Madison Square Gardent megtöltő amerikás indiaiak előtt, egyelőre úgy tűnik, olyan sikeresen kendőzi el kormányzásának balfogásait. Vagy mégsem? Vajon lassan csak kibújik a szög a zsákból.

Módí párja, a Bháratíja Dzsanatá Pártí (BháDzsaPá, BJP, Indiai Néppárt) a National Democratic Alliance (NDA) keretein belül másfél éve kormányoz. A megelőző két ötéves ciklusban a Kongresszus Párt, azelőtt pedig szintén a BJP volt hatalmon, bár akkor még koalícióban. 1999 és 2004 között a miniszterelnök Atal Bihárí Vádzspéjí volt, akiről talán megállapíthatjuk, pártja elég kiegyensúlyozott, mérsékelt, vállalható alakjának számított. Az ő miniszterelnökségének közepén, 2002-ben történt az a szerencsétlen eset a gudzsaráti Gódhrában, amikor egy február hajnalban hindú zarándokok égtek bent egy az állomáson várakozó szerelvény egyik kocsijában. A történteket a muszlimokra fogták, a következő napok vérengzéseiben ezrek haltak meg, különösen az állam fővárosában Ehmadábádban (Ahmedabad). Ekkor Gudzsarát főminisztere véletlenségből éppen Naréndra Módí volt. Bár a kritikus közvélemény rásütötte, hogy megakadályozta a rendőri fellépést a muszlimellenes pogrom során (és emiatt egy alkalommal nem kapott beutazási engedélyt az Egyesült Államokba sem), végül is őt nem találták felelősnek, más tisztségviselőket ítéltek inkább életfogytiglani börtönbüntetésre.

A gudzsaráti öldöklés után Vádzspéjí kénytelen volt beletörődni, hogy csúnyán elbukták a választásokat, s újból a Kongresszus kerül kormányra. Az új miniszterelnök Manmóhan Szingh, az az oxford–cambridge-i végzettségű közgazdász lett, aki 1991-ben pénzügyminiszterként levezérelte az indiai gazdaság kényszerű megnyitását a külföldi tőke előtt. Ez azonban váratlan fordulat, hiszen a kampány arca végig Szónijá Gándhí, a hetvenes években szükségállapotot bevezető, öntörvényűségével valamelyest sajnos hagyományt is teremtő, majd más okból meggyilkolt Indirá Gándhí menye, az ugyancsak meggyilkolt Rádzsív Gándhí özvegye volt. Szónijá Gándhí száz százalékban olasz, Rádzsív Gándhí Angliában ismerkedett meg vele, feleségül vette. Aztán eltelt több mint harminc év, s Szónijá – aki egyszeri lányként házasodott be az indiai nagypolitikába – hirtelen azon kapta magát, hogy a Gándhí családhoz hűséges Kongresszus a párton belüli hatalmi egyensúly megőrzése érdekében őt mint semleges személyt találta alkalmasnak a vezetésre.

Szólj hozzá!

Címkék: politika demokrácia szólásszabadság terrorizmus hindu India RSS BJP


2015. szeptember 30. पेतॅर

Újdonságok & tartalom

Kedves Olvasóim!

Bár tudom, hogy az utóbbi időben nem kényeztettem el a visszatérő látogatókat új útleírásokkal, de törekszem rá, hogy ez a jövőben ne így legyen. Mint korábban írtam, 2012. november 30-ától 2013. február 16-ig Indiában kirándultam, erről naplót írtam, de a tetemes anyag előzetes becsléseimmel ellentétben nemhogy pár hetet, de hónapokat követel a feldolgozáshoz. Közben adós vagyok a 2011-es utazásom kétharmadával is. Mindebből egyelőre ezeket az élményeket olvashatják.

2012-2013. tél 2011. nyár
1. Örömök Észak-Indiában:
első, második és harmadik rész                                                      
1. Csobbanás a mesék tengerébe és utazás az Üveghegyen is túlra:
első, második és harmadik rész
  2. Bombay, monszun, a hajam már rég nem tart: egy rész
3. Az édes dál földjén (előkészületben)

 

Azt is szeretném megosztani az Olvasókkal, hogy jelenleg Indiában tartózkodom, hosszas utánajárás eredményeként a Mahátmá Gándhí Nemzetközi Hindí Egyetem doktori hallgatója lettem Vardhában, Mahárástra állam keleti Vidarbha körzetében. Bár időmből elég keveset tudok legújabb élményeim megírására áldozni, ha valami új fölkerül, azt mind megemlítem itt. 

Útleírás, 2013-2015 Más írások, vélemény
1. Kalkutta a Durgá Púdzsá idején, egy hosszú részben itt     1. India története (részlet),
elérhető innen
2. Utazási tanácsok 
(a jobboldali menüben) 
2. Vegyes ind kultúrtörténet,
elérhető 
itt 

ÚJ! 3. 365 napi barangolásom IndiábanVISSZATEKINTÉS itt

3. India őstörténete; A klasszikus India öröksége, 
elérhető innen 
4. Fekete vizeken (előkészületben)                              
4. Mindennapi élet az ókori Indiában, elérhető itt                  
5. India és a mocsok, elemzés itt
6. Női sorsok, linkgyűjtemény itt
7. खोई-पाई हिन्दी, इधर
8. Here, A Letter to some Indian newspapers
9. "Mint tejben a cukor..."?, a menekültválság margójára emitt

Szólj hozzá!


2015. szeptember 03. पेतॅर

"Mint tejben a cukor..." ?

Tisztelt Olvasó!

Doktori hallgató vagyok hindí irodalomból Indiában. Témám a mai India – valamivel tágabb értelmezésben Dél-Ázsia – bizonyos társadalmi kérdéseivel, részben a nők helyzetével kapcsolatos. Korábban, két-három évvel ezelőtt néhány alkalommal módom nyílt a Bevándorlási Hivatalban hindí-udrú tolmácsként segíteni. Szeretném Önnel megosztani néhány meglátásomat és tapasztalatomat a jelenleg otthon zajló bevándorlási válság vonatkozásában a dél-ázsiai közösségről, remélve, hogy ez hasznosítható a kialakult helyzet értékelésében.

A válságról családom elbeszélésén kívül eddig elsősorban a sajtóból értesültem, s szomorúan állapítottam meg, hogy az újságírók többsége, bármilyen álláspontot képviseljen is, nem rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy a jelenleg érkező néptömeg valamely elemét és annak indíttatását a túlsó oldalról szemlélhesse. A legtöbbjüknek talán benyomásuk sincs arról, hogy a messzi földről érkező idegenek a világról mennyire más tudással, beállítódással rendelkez(het)nek, mint amit az őket fogadó fél előfeltételez, magától értetődőnek tart.

Először egy példát szeretnék kiragadni a hírekből. Egy Pákisztánból érkezett egyedülálló férfi arról számolt be, hogy az indiai határhoz közel eső városában, Szijálkótban egyrészt a tálibok maffia módján szednek védelmi pénzt az emberektől, s aki nem fizet, annak az életére törnek, másrészt rendszeresek a határon az összetűzések a pákisztáni és indiai katonák között. Noha az első állításról kétségeim ellenére nem rendelkezhetem személyes tapasztalatokkal, a másodikat olvasva magasra szökött a szemöldököm. Nem tudok arról, hogy közvetlenül a vitatott határszakaszon fekvő – különösképpen néhány kasmíri – falun kívül mostanság olyan fegyveres összetűzés történt volna a környéken, amely a férfit szülőhelyének elhagyására késztethette. „Messziről jött ember azt mond, amit akar.” Rögtön az a Szijálkóthoz közeli Gudzsrát városból érkezett férfi jutott eszembe, aki számára korábban tolmácsoltam. Ő is megszólalásig hasonló történettel és egy-két golyó okozta sérülésnek mondott külsérelmi nyommal állt a hatóság elé, mégis a személyes életcéljainak elérése iránt érzett rokonszenvem mellett sem voltam meggyőződve arról, hogy az elbeszéltek minden eleme megfelel a valóságnak.

Kortárs kérdésekkel foglalkozva a dél-ázsiai kultúra örök értékei mellett sajnos első kézből nyílt alkalmam megtapasztalni a jelen legkülönbözőbb visszásságait. Nyugati országok állampolgáraival kötött koholt házasságok révén az amerikai és európai álmot élvező, vagy drága repülőjeggyel Mexikóba utazó, majd rögösebb úton az USÁ-ba szökő, közben papírjaiktól megszabadulva magukat rászoruló hazátlannak kiadó, jóllehet erejük teljében lévő, egyedülálló, kaland- és nyereségvágyó (indiai) pandzsábiakról már túl sokat is hallottam hírekből és hencegésből egyaránt. Türelmetlenül várják a letelepedési engedélyt, mikor származási országuk jogrendje nem ismer ilyen intézményt. Azt pedig közel sem merném állítani, hogy ezekben az emberekben akár hosszabb távon meglenne az a simulékonyság, amelyre egy befogadó ország talán magától értetődően számít. Ezt az is jól mutatja, hogy többségük a saját közösségén kívül nemigen igyekszik társas kapcsolatokat építeni, sőt a továbbiakban a házastársakat előszeretettel az anyaországból hozatják. Ez a Kanadát, az Egyesült Államokat és Ausztráliát legális vagy félszürke módon megcélzó pandzsábiakon kívül igaz a főleg az Öböl-országokban működő keralaiakra is.

Egy Mumbaíban dolgozó, valamint egy indiai férj házastársaként jelenleg Szingapúrban élő, tehát a dél-ázsiai kultúrával ugyancsak közvetlen viszonyt ápoló hölgyismerősömmel teljes mértékben egyetértünk abban: amennyire tőlünk elvárják a helyiek külföldi lakhelyünk szokásainak ismeretét és tiszteletben tartását, amennyire az itteni környezet ezt akár egy szó nélkül, észrevétlenül megköveteli, és amennyire mi a helyzetből adódóan kedvünket leljük az alkalmazkodásban, természetesnek érezzük, illetve legalább is elfogadjuk annak szükségességét, olyannyira szembesíteni kell a most Európa felé irányuló külföldieket azzal, hogy egy idegen országban, még ha törvényes keretek között érkeznének is oda, álmok mellett kötelességek is várják őket. Dzseszá dés, veszá vés, azaz amilyen ország, olyan ruha illik, tartja amúgy a hindí közmondás is.

migrants_mediterranean.jpg

14 komment

Címkék: válság bevándorlás menekült migráció gyarmatosítás szír pakisztáni afgán migráns


2015. július 29. पेतॅर

365+ napi barangolásom Indiában

Időnként megérdemli az ember, hogy egy pillanatra megálljon, és eltűnődjön, elgyönyörködjön azon, amit átélt, megélt. Jelen esetben pedig talán megérdemlem, hogy ne tudjak betelni a gondolattal: a 2009. augusztusa óta eltelt csaknem hat esztendőből négy részletben összesen

3 év, 3 hónap, 3 hét és 3 napot

éltem Indiában, s ebből a mai szép napon - véletlenségből, s nem utolsó sorban rendkívül szellemesen épp Kanjákumáríban, a Hindusztáni-félsziget legdélibb csücskében - szűken véve is a

365. NAPot

töltöm barangolással. Ezalatt a számtalan buszút mellett 112 alkalommal voltam az Indiai Államvasutak utasa, méghozzá 98 alkalommal másodosztályon (s mivel a kényszer nagy úr, ebből is tízszer Second Sittingen, illetve háromszor földön szenderegve, meg egyszer a budi mellett szobrozva - 12 órán át). Mivel törzsutas-program csak légkondis osztályon van, így erre sajnos nem pályázhatok :D

Ezért most jól vállon veregetem magamat, és reménykedem, hogy a követke-zendő évek is ilyen sok szép emléket és tartalmas napokat hoznak majd :)

kepernyofelvetel_273_a.png

Bár talán egy kicsit tömény lesz, e jeles alkalomból összegyűjtöttem ide az eddig a Picasán és a Facebookon közzétett összes fényképgyűjteményt. Kellemes utazgatást kívánok! Időnként persze azért nem árt egy kicsit megpihenni közben :)

Szólj hozzá!

Címkék: év India Kanjákumárí Kanyakumari


2015. július 15. पेतॅर

A letter to some Indian newspapers

Angolul is olvasóknak.

I have sent this letter to some Indian online news sites and major English and Hindi dailies, mainly Scroll.in, The Logical Indian and Hindustan Times.

Respected Editors,

I am a Hungarian research student in Hindi literature, focusing on women and social issues, and therefore I am deeply concerned about the country where it is spoken. I frequently read your coverages on the inconsistencies of Indian society and the hardships India faces day to day. On many occasions I feel that your articles express just what I think or percieve.

However, I also have the impression that the articles on everyday life written in English cannot break that wall of glass between the agonizing club culture of English medium high society and the crude realities of the world on the vernacular side. They sooth the ache of the learned for not having the desired socio-political environment in their own land, but they fail to reach out to the masses with whose co-operation alone a cross-country change could come closer.

Lately, I have read an interview with Amartya Sen in Hindustan Times online, and I could not help myself stating that as a reader with an agnostic mindset, international life-experience and a previous knowledge or at least an overview of the topics dealt with, I profoundly enjoy this kind of intellectual small talk I would hear, say, in some progressive university cicles here too. On the other hand, I had some doubt if the interview in its present form could ever live up to the goal expressed in it, that is changing Indian society for the better. But why? My answer is that only a tiny portion of Indians will ever read it. Probably those, who have already had worries for the topics discussed and who are confident about understanding complex issues in English.

Certainly, it cannot be assured that everyone will read it who should. But I am convinced that the tone of that interview is very unfamiliar to and almost entirely absent in the Hindi medium Indian press. I am convinced that in their present state the Hindi daily newspapers lack the qualities that can be found in the abovementioned interview. This is also well demonstrated by the fact that I could not find it in the Hindi version of the paper (online). I had to recommend it to my friends, adding: "जिस भेद का ज़िक्र इस साक्षात्कार में हुआ है, परोक्ष रूप से यह साक्षात्कार स्वयं उसी का एक नमूना माना जा सकता है। किन्तु पढ़िए ज़रूर।”

The Hindi editions of BBC and DW are the closest matching voices, but their articles are shorter and generally less analytic in nature; Tehelka and India Today are quality weeklies that cost multiple rupees and involve a different audinece. I wonder whether the revolutionary English language media, like Scroll.in and The Logical Indian, will venture into publishing in Hindi in order to address the lower middle class for any measurable social impact, and if the giant Hindi dailies would shift from often फुलझड़ी छाप seeming writing, with assorted Sunday book-reviews at their best, to a more serious journalism that has a resolution of educating readers, instead of (or at least cutting down a bit on) just echoing for revenue what they want to read.

Bharatendu’s evergreen but ever disregarded and disrespected “निज भाषा उन्नति अहै सब उन्नति को मूल, ˙˙˙ सब देसन से लै करहु भाषा माहि प्रचार” is what I was raised up on in my home country. ”Nem lehet ott eszméket tisztogatni, ahol a nyelv az eszméket összezavarja,” Ferenc Kazinczy had warned us, it translates: ideas cannot be cleansed where the language confounds the ideas.

Warm regards,
P.S.

Szólj hozzá!