Hirdetés

HTML

Hirdetés

India... az India!

Már egy ideje Indiával kelek és fekszem. Volt már néhányszor, hogy Indiában keltem és feküdtem. Reméltem, nem kell sokat várni, hogy újra így legyen. És itt vagyok újra :) A blog régebbi bejegyzései közt megannyi útleírást, az újabbak között véleményeket, kultúrtörténeti és irodalmi írásokat, fordításokat is talál a Kedves Olvasó. Őszintén remélem, úgy érzik majd, nem sok másik olyan forrás akad, amely ilyen rálátást kínál napjaink Indiájára.

Facebook

2014. október 04. पेतॅर

India és a mocsok

Gyanús színű pocsolyák a város utolsó putrijai mögött, szétszórt szemét és a nyitott csatornából kimászva vidáman röfögő malackák. Jobb módú utasok által a személyzettől kapott, de össze már véletlenül sem szedett ebédcsomag kipöccintése kötelező laza mozdulattal a vonat ablakán. Üdítős üveg elszórása, amint az ital elfogyott. Az istenek himálajai lakhelyén korábban kristálytiszta patak görgeti az egyre több és ostobább hindú zarándok áldozati ételének elszórt műanyagtányérjait. Siserahad iskoláscsoport nyomaitól éktelenkedő piknikezőhely. Istennőként tisztelt, de rituálisan vízre bocsátott áldozati kellékek tömegétől mocskos, kezeletlen szennylétől kanálissá változott folyók. Reggel a vasúti sínek melletti nyomornegyedek lakosainak nyilvános megkönnyebbülése. Középületek pántól vörös köpettel összepecsételt lépcsőházai. A sort lehetne folytatni India árnyas oldaláról. Miért történik ez a világ egyik legcsodálatosabb természeti kincsekkel megáldott vidékén? Van-e megoldás?

Aki követte a blogomat az évek során, az tudhatja, hogy sosem csináltam úgy, mintha Indiát nem találnám kellőképpen koszosnak. Egyszerűen csak változatlanul úgy gondolom, még annyi minden megragadhatja itt az ember figyelmét és képzeletét a szeméten és mocskon kívül, hogy célszerűtlen az írásra és ismeretterjesztésre fordított időmet mellékes hőzöngéssel tölteni, így csak érintőlegesen szoktam utalni egy-egy helyszín kritikus állapotára. Na de most!

Most viszont remek alkalom kínálkozik, hogy „kitakarítsak” itt a blogon, „összeszedjem” a sok mocskot és megvizsgáljam, hogy honnan jön az indiaiaknak a tisztasághoz való felettébb különös hozzáállása, illetve van-e bármi esély a gond megszűntetésére. Az apropó egyfelől az idei október 2-a, Mahátmá Gándhí születésének 145. évfordulója, másfelől az idén májusban megválasztott indiai miniszterelnök, Naréndra Módí által ez alkalomból meghirdetett Szvaccsh Bhárat Abhiján (Tiszta India Mozgalom). A miniszterelnök 2019-re, vagyis a 150. évfordulóra azzal akar emléket állítani a nemzet atyjának, hogy öt év alatt feltakarítja az országot. Hát… erőt, egészséget és kitartást hozzá!

Ó-delhi nyüzsgés.jpg

Szögezzük mindjárt az elején le, hogy a fejük felett fedéllel rendelkező indiaiak „darabra tiszták”, sokat adnak a személyes ápoltságra, és ha átlépjük az otthonuk küszöbét, ott is tisztaságot fogunk találni, épp az ellentétét annak, amit a közterületeken látunk (beleértve a közterületeken élni kényszerülőket). Ami a személyes higiénét illeti, már az angolokat is megihlette, akik akkor érkeztek először Indiába, amikor a koraújkori Európában már éppen rájöttek, hogy a víz, így a fürdés nem mérgező, de a rizsporos paróka a tetűvakaróval és magukkal a tetvekkel még mindig nem ment ki a divatból. India forró éghajlata és a vallási hagyomány egyaránt megköveteli, hogy a hindú ápolja testét, azonkívül tartsa vagy tarttassa tisztán otthonát is, hiszen a vallásos felfogás szemszögéből a kosz maga a megtestesült rossz, a gonosz, amelyet az ember fiának ki kell zárnia a személyes teréből. A hagyománytisztelő háziasszonyok a szappan megjelenése előtt főzéshez csak a jobb kezüket használták, hiszen a bal végzi a munkát deréktól lefelé.

Akkor hol a probléma?

A huszadik század elején, amikor a szemét zömmel még lebomló anyagokból tevődött össze, a nyugati látogatók már koszosnak írták le az országot, de lehet, hogy ma ugyanaz már csak kis rendetlenségnek vagy még elnézhető nemtörődömségnek tűnne. Az emberek rossz szokásaiból táplálkozva az iparosítás, a szintetikus anyagok és a népesség­robbanás három tényezője csúfította el a képet igazán. Az Indiában ma látható kosz a következő elemekből tevődik össze legfőképpen:

  • gondolkodás nélkül eldobált kommunális hulladék, legfőképpen műanyag
  • ellenőrizetlenül a természetes vizekbe kerülő ipari, kisebb mértékben kommunális szennyvíz

A kommunális szennyvíz azért kevesebb, mert a hatszáznegyvenezer falu népessége, az egy és egynegyed milliárd lélek közel hetven százaléka még mindig legtöbbször a földeken, a természetben végzi dolgát, és ahol valamilyen program keretei között mostanában illemhely épült, az idősebb korosztály még ott is inkább bízik az évezredes módszerekben. Bár legalább az új nemzedéknek vannak elvárásai, főleg a nőknek, akiket a legtöbb kellemetlenség ér, hiszen a „szemérem” átka miatt ők sötétben kénytelenek működni. A most útjára indult köztisztasági programnak a korábbiaktól eltérően a puszta pénzosztás mellett a felvilágosítás, társadalmi munka és – nem két alkalmatosságról lévén szó – az építés megszervezése is eltökélt célja. Bár a kormányzat eddig is horribilis összegeket különített el a higiénia növelésére, a pénz nagyja egyből elfolyt a korrupció lékein keresztül, másfelől a maradék sem a megfelelő helyre került.

A kormányzat rendeletileg szabályozhatja az ipari vállalatok kötelességeit, ám a rendeleteknek érvényt szerezni már egy másik művészet. Naréndra Módí jobboldali választási kampányának vallásos érzelmeket megpengető fontos eleme volt a szentként tisztelt (de ezzel együtt gátlástalanul szétszennyezett) Gangá záros időn belüli megtisztítására tett ígéret. Ez elsősorban pénz és kormányzati akarat kérdése: az ipari szennyezés leállítása és a többmilliós lakosságú folyóparti városok szennyvíztisztításának rendezése látványosan javíthat a jelenlegi állapotokon.

Az utcai szemét felszámolása ellenben már sokkal fogósabb, és teljesen más kérdéseket vet fel. Az önkormányzatoknak elő lehet ugyan írni a szemétszállítás és az elhelyezés, újrahasznosítás fejlesztését, de a hulladék összegyűjtését ez még nem oldja meg. Valaki órák hosszat kereshet szemetest anélkül, hogy egyet is találna. Ha pedig talál, annak a tartalma jó eséllyel úgy is egy már gyűlő utcai sitthalmon köt ki. Először a szelektív hulladékguberálók – sokan nincstelen gyerekek – kiválogatják a nekik fontos elemeket (műanyag, karton, fémhulladék, stb.), amelyeken túladva legalább nem halnak éhen, majd az általuk, no meg a szent (de műanyagot és maradékokat csócsáló) tehenek, a kutyák és varjak által széttúrt maradványokat elviszi végül egy szemeteskocsi. Nincs szemetes, mert úgysem rendeltetésszerűen használják, és nem használják, mert nincs is. Ördögi kör.

De miért nem lehet a szemetet a szemetesbe dobni?

Mahátmá Gándhí az általa meghirdetett társadalmi reform részeként arra az akkoriban tabutörő elhatározásra jutott, hogy illemhelyét mind az gudzsaráti fővárosban, Ehmadábádban (Ahmedabad) általa alapított Szábarmatí Ásramban, mind utazásai közben saját kezűleg fogja tisztítani. Vagyis nem veszi igénybe a társadalmi ranglétra legalját képviselő, érinthetetlen vécépucolók (vagy mondjuk ki, szarkaparók, hindí szóval bhangík) segítségét, akik ebben az időben – sőt vidéken néhol még ma is – minden reggel a puszta kezükkel (!) ürítették ki az éjjeliedényeket a városi házakban. Hovatovább a kasztrendszer valósága révén időtlen idők óta e nyomorúságos sorban tartott embereknek helyet adott maga mellett az India függetlenségéért indított küzdelmében és az ásramban is, ami a tulajdon nővére kiköltözéséhez vezetett.

Gándhí és társai munkásságának köszönhetően az érinthetetlenség a kasztrendszer egészével együtt nagymértékben átalakult az elmúlt hetven év során, bár egyáltalán nem szűnt meg. Mondhatnánk, hogy a kaszttudatosság kivonult a nyilvánosságból és inkább egyének szintjén jelenik meg, de ez nem igaz, hiszen Indiában az 1990-es évek elejétől a közigazgatásban és oktatásban tovább bővült az alkotmányban rögzített hátrányos helyzetű kasztok előnyös megkülönböztetése, ami korábban nem látott kasztalapú regionális politizálásba torkollott. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ez csillapodna. A kasztrendszer tehát még mindig él, csak talán a színei nem olyan virulók. Korábban egy érinthetetlennel való véletlen testi érintkezés is imák és rituális fürdés sorozatához vezetett, míg ma már törvények tiltják a lekezelő és elutasító magatartást. Aztán ezeknek hol érvényt szereznek, hol nem.

India kultúráját az árják megérkezésétől fogva vagy már az előtt is különböző megjelenésű népelemek alakították, ahol idővel a sötétebb bőrűek húzták a rövidebbet. Volt ugyanakkor hosszú évszázadokig keveredés. Genetikai vizsgálatok azt mutatják, ez csak kétezer éve csökkent le drasztikusan, és a foglalkozások szerinti korábbi árja társadalmi rendszer alapjain kialakult egy nem kettő, hanem már sokszereplős apartheid berendezkedés. Az ókori indiai jogi irodalomban egy bráhmana (és egy tehén) élete a többszörösét éri egy érinthetetlenének, akkor is, ha a bráhmana családostul koldussorba jutott, az érinthetetlen pedig (így vagy úgy, például mert egy őslakos törzs vezetője) tehetős ember. Ez a hírhedt kasztrendszer, amelynek a csúcsán a más népekkel legkevésbé keveredett indoárják állnak, akik leginkább a bráhmanák, a korai papi csoport leszármazottai.

A kasztrendszerben mindenkinek megvoltak a kötelességei, természetesen legfőképpen az elnyomottaknak. Az elpusztult állatok elszállítása és bőrük feldolgozása, az utcaseprés és az árnyékszék ürítése a tökéletes kontroll alatt tartott alsó osztályoknak jutott, akiket még nem is teljesen csak a „vallás ópiumával” tartottak sakkban, hiszen nem volt helyük a társadalom többi részének még templomaiban, vallási életében sem. A többi négy kaszt (varna) közül az alsó, kétkezi munkát végző súdráké is később lényegében az érinthetetlenség szintjére csúszott le, annak ellenére, hogy ők nem a városok, illetve az előkelők földjeinek határán kívül voltak kénytelenek meghúzni magukat és kolomppal a nyakukban (!) közlekedve jelezni ártalmas jelenlétüket más járókelőknek. (Ironikus, hogy a neo-hindú szélsőségesek most a muszlimmá vagy kereszténnyé válástól „féltve őket” – meg magukat talán még inkább – „vissza akarják téríteni” őket az ortodox vallásosságba, ahová valójában a történelem nagyobbik részében nem csak nem tartoztak, de nem is tartozhattak.) Érdekesség, hogy a magas állásúak haját a különben alacsony sorú borbély vágta, hiszen a „halott”, testről távozó haj tisztátalan, viszont egy bráhmana szakácsa bráhmana kellett, hogy legyen, hiszen az elfogyasztott étel nem lehet rituálisan tisztátalan.

A hindú társadalom apró szilánkokra való töredezése mellett nem meglepő, hogy csírájában elsorvadt a köztulajdon megbecsültsége, nem alakult ki a köztisztaság fogalma. De ez a baj India és Dél-Ázsia minden szegletét egyformán érinti?

Nos a válasz az, hogy nem.

Ismerőseimtől hallottam, hogy Indiánál Srí Lanká összehasonlíthatatlanul tisztább – hogy az aprócska Bhútánról ne is beszéljünk –, de Pákisztán, sőt még a világ egyik legnagyobb népsűrűségű darabkája, Bangládés is inkább az. Míg biztosan van, aki ezen országok kisebb méretével magyarázná viszonylagos tisztaságukat, én hajlok arra, hogy a dél-ázsiai buddhista, illetve a muszlim társadalom nagyobb (bár korántsem tökéletes) egységének tulajdonítsam azt, különösen mivel a döntően hindú Népál megint inkább szemetes, mint nem az. Akkor is, ha az indiai hindúk természetesen a muszlim honfitársaikat tartják egyöntetűen a legkoszosabbaknak, akiknek nem csak a mecsetjei mocskosak, de a házaik is, és képesek megenni a szent tehenet, és különben is fúj-fúj.

Az önmagában is kontinensnyi Indiában szintén sok területi eltérést tapasztalhatunk. Aki Észak- és Dél-Indiát egyaránt látta, rögtön meg tudja állapítani, hogy a déli országrész láthatóan tisztább, mint az északi, ami megint azt látszik megerősíteni, hogy a társadalmi széttagoltság egyenes arányosságot mutat a mocsok növekedésével. A Népál és Bhútán közé ékelt kis tagállam, Szikkim a maga tibeti kultúrájával fény az éjszakában. A kis népességű pici hegyi tagállam vezetése teljes mellszélességgel kiáll az organikus mezőgazdálkodás és a műanyagok tilalma mellett. A szemétkérdésben elsősorban érintett terület tehát Észak-India, ennek is a sűrűn lakott alföldi része, a Gangá és Jamuná alföldje.

Három fontos gyakorlati tanulságot érdemes leszűrnünk az indiaiak beidegződéseiről, amelyek korai gyerekkortól beleégnek a tudatalattijukba:

  • rituális tisztaság: a hulladék tisztátalan, így nem tartogatják akkor sem, ha így paradox módon mindent összerondítanak maguk körül
  • szent és profán tér: egy indiai átlagpolgár tisztasággal kapcsolatos kötelessége csak a családi tűzhelyig, otthona küszöbéig terjed – amin már egy külföldön ideiglenesen bérelt lakás is kívül esik, nemhogy a közterület
  • alá- és fölérendeltség: ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagiak (mai anyagi viszonyok között alsó középosztálytól felfelé), akkor legjobb az otthoni takarítást az alávetettekkel végeztetni, hiszen ez elsősorban az ő dolguk; a köz­területre figyelni pedig végső soron csak azért és azoknak kell, akiknek nem marad más, minthogy eltakarítsanak az összes többi után

Akkor ki lehet Indiát takarítani öt év alatt?

Technikailag a meglévő hulladék összegyűjtése talán ennél kevesebb idő alatt is megoldható. Viszont hogy meg lehet-e tanítani az indiaiaknak, hogy egyéni felelősségük és kötelességük kerülni a szemetelést, illetve ehhez mennyi idő lesz elegendő, az nagyon kérdéses. Indiában az állami oktatási rendszer színvonala közel áll a nullához, a fizetős intézmények pedig célirányosan készítik föl a gyermekeket az egyetemre és a jövőbeli karrierjükre. A felelősségteljes honpolgárok nevelése viszont egyelőre egyiknél sem szempont. Jelen pillanatban a szemetelés szokása Indiában nem csökken a jobb anyagi helyzettel vagy magasabb iskolázottsággal. Sok máshoz hasonlóan a hulladékokkal kapcsolatban a mindennapi élet és a család nyújtotta minták megváltoztatásában egyedül a megfelelő nevelés segíthet, így amíg ehhez nem jut hozzá az ország félmilliárd főt számláló teljes fiatalkorú lakossága, addig igen nehéz lesz tartós eredményeket elérni. A polgári demokrácia elviekben már hét évtizede létezik, azonban a lakosság csak fokozatosan ébred rá a civil szerepvállalás fontosságára.

Személyes tapasztalat. Májusban részt vettem egy kis pikniken egy víztározó tó partján néhány gender studiesos egyetemista társammal. Kis egyetemünkön nincsen alapképzés, így mindenki már húsz évesnél idősebb volt, valamilyen felsőfokú papírral rendelkezett, bár a hindí tanítási nyelv miatt sok esetben hátrányos körülmények közül származott. Idilli hely, kellemes idő. Kondér elő, mindenki segít megfőzni az ízletes ebédet. Evés után a tányérok csak nem akartak a megfelelő helyre vándorolni, amelyek a gyűjtőhelyre kerültek, azokban is sok ételmaradék volt. Bár már korábbról is volt ott szemét, a száraz bokrok alján megakadt chipses zacskótól kezdve néhány tucat vizes tasakig, messze mi hagytuk volna ott a legtöbbet, ha nem nyúlkálok félórát a moslékban. Öt percig ketten segítettek nekem, majd visszaültek a többi húsz társunkhoz kártyázni és ejtőzni. A tanárok élvezték a délutáni napfényt. Én a furcsa fehér fiú pedig, ha már könyékig mocskos voltam, gondoltam folytatom, amíg tudom. Mire elindultunk, egymagam olyan tisztára varázsoltam a pihenőhely környékét, amiről nem is álmodtam. De megvolt az ára, ugyanis ötpercenként odajött hozzám valaki, persze nem segíteni, hanem ilyeneket szólni: Te most mit csinálsz? Túl meleg van, le fogsz sülni! Miért nem pihensz? Gyere, kártyázz velünk! Ha csak még egyvalaki segít, mindent kipucolunk, amit évek alatt elszórtak ott. Ha pedig mindenki beszáll, öt perc alatt végezhettünk volna. Ám ez itt még magyarázatra szorul… Teljes fapofával munkálkodtam ugyan és tényleg kíváncsian figyeltem a reakciókat, annak azért mégis örültem, hogy távozóban, míg elvittem a zacskókat kidobni a közeli templomhoz (ők a már összekészített szemetet is ott hagyták volna), a buszhoz visszaérve még elcsíptem, hogy az idősebb tanárnő időközben tartott egy kis fejmosást és méltatta az erényeimet. Megérdemelték.

Minden nehézség ellenére azonban egyelőre nagy eredmény az is, hogy az új kormányzat, élén magával a miniszterelnökkel, egyáltalán hajlandó nyíltan szembenézni a sanyarú igazsággal és elsőbbségként kezeli a helyzet minél előbbi javítását. Nem hiszem, hogy volt mostanában bármilyen más alkalom Indiában, amikor a nemzeti sajtót padlót felmosó egyetemi tanárok vagy szemétszedő miniszterek képei járták be. A szerdai nap üzenete mindenképpen előremutató. Naréndra Módí kilenc közismert személyiséget kért fel a köztisztasági kampány felkarolására, többek között Ámir Khán színészt, aki a rendkívül népszerű, társadalmi gondokat feldolgozó showműsora, a Szatjaméva Dzsajaté („csak az igazság győzedelmeskedik”, India nemzeti mottója a Mundaka upanisadból) egy-egy részében már foglalkozott a természetes vizek szennyezésével és a szemétkérdéssel is. Egyes csoportok – mint a The Ugly Indian Bengaluruban, vagy a Mountain Cleaners Triundban – helyi jelleggel természetesen eddig is próbálták előremozdítani a jó ügyet, de az elmúlt hónapokban és hetekben Mahátmá Gándhí óta először lett komolyan közbeszéd tárgya a tisztaság.

Igazán szorítok, hogy a következő néhány évben legyen érezhető előrelépés. Jó lenne, ha idősebb koromban meglátogatva az eddig felkeresett nagyszerű helyek egy részét úgy is megcsodálhatnám őket, hogy mindenütt szép tisztaság fogad.

< hozzászólni természetesen lehet, de a műveletlen hangnemet ki fogom iktatni >

28 komment

Címkék: szemét környezetszennyezés hulladék India Mahatma Gandhi


A bejegyzés trackback címe:

https://indiaazindia.blog.hu/api/trackback/id/tr316757375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nebelraser 2014.10.05. 19:13:41

Hát, a személyes higiénia biztosan nem az erős oldaluk. A munkám miatt elég sok indiaival találkozom, és sajnos jelentős részük egyszerűen büdös. Áporodott koszosruha-szaguk van ami a náluk szokásos ételszaggal keveredve (curry és egyebek) rémesen gusztustalan.

Szűtté mamá? Szűjjé! 2014.10.05. 19:14:21

Nos, ismerős. Nekünk is megvannak az indiai bevándorlóink... igaz, nem most vándoroltak be, és az egyiptomi fáraók leszármazottainak képzelik magukat.

Egyébként én pont a mocsok miatt nem vágyom Indiába, pedig nagyon érdekelne az ország.

ProAc 2014.10.05. 19:20:02

Nagyon vonzana ez az ország, de az ilyen irányú cikkek mindig megerősítik a prekoncepcióimat. Hiába a rengeteg érdekesség, látnivaló, ez a fajta mentalitás olyan ellentétben áll saját felfogásommal, hogy még biztos sokáig kerülni fogom Indiát. Pedig nem vagyok finnyás, Indonéziában is többször étkeztem útszéli warungban, ahol szintén köszönőviszonyban sincsenek a higiénés állapotok az itthon megszokottakkal.

Quadanium 2014.10.05. 19:20:55

Én 2 évig éltem ott, soha, semmi nem zavart jobban, mint a szemét.
Nem lesz ezeknek elég 5 év, de még 20 sem, hogy túljussanak ezen, pedig gyönyörű hely lenne, ha nem kellene a csukott szemmel és befogott orral járni.
Igaza volt az ismerősnek, Sri Lanka és és föld India nagy részéhez képest. Én mindig úgy jellemzem az itthoniaknak, hogy kb. akkora a különbség, mintha románoktól átmennénk az osztrákokhoz.

Nyaralni India nem lehet cél egyelőre. Remélem fejlődnek ilyen tekintetben is, mert az is biztos, hogy akinek pénze van, tényleg fényesre nyalják a fenekét. De minek odmenni, ha nem tudsz fanyalgás nélkül kiszállni a kocsiból???

pannn 2014.10.05. 19:59:43

Én tényleg nem értem hol az a rengeteg kosz. Voltam Indiában (Rajashtan) volt kosz de semmi extrém. Az Indiai szállásaink messze a legtisztábbak voltak Ázsiában. Amennyi koszt láttunk Indiában annyi bőven van Thaiföldön is, sőt még Malaysiában is láttunk annyit.
És pont annyira büdösek mint a magyarok nyáron, melegben. Se vonaton se sehol nem találkoztunk különösen büdös emberrel. Azért nyilván a vidék más.
Szóval aki csak a kosz miatt nem menne Indiába azt ez ne tartsa vissza. India fantasztikus hely, bármikor visszamennék.
És igen Sri Lanka tisztább mint India, sőt talán tisztább mint Magyarország.

पेतॅर 2014.10.05. 20:59:29

@pannn: Teljesen egyetértek azzal, hogy Magyarországon vagy Európában is lehet koszt látni, de azért azt még én sem merném állítani, hogy Indiában nincs elég piszok. Azért kis kárörömmel hallom, hogy a felkapott és jóhírű Thaiföld, ahol még nem jártam, sem sokkal tisztább :D Persze tény, hogy annyira nem rossz a helyzet, hogy bármikor elviselhetetlennek találtam volna az évek során - én ezért is nem azt a címet adtam a bejegyzésnek, mint amely alatt az Indexen megjelent :) De persze a PR az PR :) Amúgy nekem tényleg a legkevésbé célom valótlanságokat terjeszteni erről az országról, de vannak kellemetlenségek is, amelyeken akkor lehet segíteni, ha foglalkozunk velük. Még szerencse, hogy ezt már az új miniszterelnök is belátta.

@Rezsicsökkentő Hapcibenő:
@ProAc: Ha van kedvük, nézegessenek bele még itt-ott a blogomba, remélem meggyőzi önöket, hogy egyszer azért érdemes látni. Ha nagyon zavaró az utcai hulladék, menjenek először inkább Délre. Le merem fogadni, hogy utána már kedvük lesz visszatérni és meglátogatni Északot is. Amúgy a cikkel elsősorban azoknak akartam "kedveskedni", akik ezt a témát úgy "hiányolták" a blogomról. Mint írtam, eddig nem találtam égetőnek, hogy erről írnom kelljen, de most "közkívánatra" megtettem.

@Nebelraser: Minden embertípusnak megvan a maga alapillata, ne gondolja, hogy az európaiak testszaga egy indiainak vagy afrikainak rózsaillat, amikor először érkezik meg egy fehérek lakta országba. Egy dolog a mocsok az utcán és egy másik a bőrünk egyedi szaga.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2014.10.05. 21:05:58

Bangalore tisztábbnak tűnt most márciusban, mint 5 évvel ezelőtt. Viszont Chennai nagyon durva volt, főleg Bangalore-hoz képest, a legrosszabb viszont Coimbatore volt.

Paraphone 2014.10.05. 21:09:28

Érdekes téma, tökéletes kivitelezés. Iskolapéldája annak, hogy milyen egy jó blogbejegyzés:
- nyelvezetében gördülékeny, nem csapongó, nem esetleges
- nem fárasztóan hosszú, de nem is kurtán rövid
- látszik benne az utánjárás
- és a személyes, közvetlen tapasztalat is
- rendelkezik pozitív üzenettel.

Ha kicsit jobban érdekelne India, még rendszeres olvasóvá is válnék. Gratula, csak így tovább!

पेतॅर 2014.10.05. 21:26:04

@Paraphone: Nagyon köszönöm a kedves szavakat, lekötelez! Egy ilyen dicsérettől érezhetem igazán úgy, hogy érdemes foglalkoznom a blog írásával. :)

@bh pearl: Önnek is köszönöm a tetszésnyilvánítást! :)

Nebelraser 2014.10.05. 22:17:54

@पेतॅर: Higgye el, itt nem "alapillatokról" és "bőr egyedi szagáról" van szó, hanem sok esetben egyszerű igénytelenségről (lásd mosatlan ruha).
Találkoztam (sőt együtt is dolgozom) indiaiakkal, akiknél nyoma sem volt az ilyen szagoknak, viszont meglehetősen gyakori az, hogy egy irodában vagy a boltban olyanokkal hoz össze a (bal)sors, akik mellett majdhogynem befogott orral kellett tartózkodjak, igyekezve lehetőleg elkerülni őket. Még nyár vagy nagy meleg sem volt. Ez nem a bőr természetes szaga, mert akkor minden indiainál jelentkezne, viszont náluk elég sokszor fordul elő a tapasztalatom szerint.

Advanced Flight 2014.10.05. 22:52:26

Lusta, buta népség, mint az arabok. Koszolják a környezetüket, ahogy akarják, csak ide ne jöjjenek.

szato 2014.10.05. 23:17:25

Aki először jár ilyen helyen (nem kell messze menni, Albániában sem jobb a helyzet), annak bizony sokkoló lehet a látvány. De pár nap után az ember szeme hozzáedződik, már nem karistolja annyira. Csak azért, mert India szemetes, nem érdemes hátatfordítani neki, különben az ember lemarad a csodákról.

Mi igyekszünk ott nyitott szemmel járni, találunk is eleget:
kincseskamera.hu/galeria/rajasthan-fototura/rajasthan-fototura-sajat-kepek/

annamanna 2014.10.05. 23:54:55

@kalandozomagyar: egyrészt, ha jól tudom, egészen ősi indiai civilizációban is ismerték már a csatornázást.
Másrészt a wc az emberiség egyik legnagyobb átka, több norvég városban már betiltották. Az ivóvíz nem arra való, hogy beleszarjunk. úgyhogy a jövő ezé
greenr.blog.hu/2014/07/14/alomszek_okobudik_egy_tudatos_festivalon
Indiában most is spórolni kell vele
index.hu/tudomany/2013/10/16/az_ivoviznek_nincs_alternativaja/

"az idősebb korosztály még ott is inkább bízik az évezredes módszerekben."
Meglepődtem, amikor olvastam, hogy a 19. sz. első felében a magyar falvakban sem volt még kerti budi sem, az emberek a trágyadombhoz jártak ki. Mondjuk ez nem fertőzte el a talajvízbe ásott kutakat.

"a kutyák és varjak által széttúrt maradványokat elviszi végül egy szemeteskocsi. Nincs szemetes, mert úgysem rendeltetésszerűen használják, és nem használják, mert nincs is."
Eközben Angliában (az idézetekből kiderül, nincs is olyan messze India):
„Minden mocskos. Szemét az utcán, a kertekben, a parkokban mindenhol. A szemétszállítás zsákos módszerrel történik, amint kirakod, a sirályok, rókák széthordják az egészet. Éjszaka dolgozom, reggel a zsákok kirakása és a szemetesek érkezése előtt jövök haza, hát katasztrófa.”
"Káosz mindenhol."
„Nem tudnak és nem is szoktak semmire sem vigyázni és karbantartani. Csak akkor, amikor már rájuk omlott a ház (megtörtént eset, a főbérlőnk).”
„Műtolerancia. PC-ségből hirdetik, hogy milyen toleránsak, de igenis rasszisták, a bevándorlókat lenézik és rabszolgának tekintik, a homoszexuálisokat meg gúnyolják a hátuk mögött.” „Amikor az ilyen buta, ronda, ápolatlan, beszélni nem tudó emberek lenézik az embert csak azért, mert külföldi, az elég megalázó.”
index.hu/kulfold/2014/09/14/mi_a_jobb_brithon_vagy_itthon/

annamanna 2014.10.06. 00:03:19

@szato: wow, ezek gyönyörű képek

walami wan (törölt) 2014.10.06. 05:03:13

az indiai és más tradicionális népekkel az a baj, hogy a rituális tisztálkodásra helyezik a hangsúlyt, tehát tisztátalan dolgokat nem fognak meg, nem érintenek, nem esznek, rituális mosakodásokat végeznek, ami azért pl. a muszlimoknál valljuk be, nem éppen alapos
muszlim országban járva láttam, hogy ugyan ima előtt kiöblítik a szájukat, megmossák vízben az arcuk, nyakuk, kezük, lábuk, de ennyi, ezt csak az iszlám miatt, amúgy meg büdösek, mint a kaki és rohadnak a fogaik

szóval a rituális tisztaság az nem higiénia, de nagyon nem

a szennyes edény az indiainak tisztátalan, nem érinti meg, de a földre dobva, elszórva teljesen oké, ahhoz már semmi közük
a szemétszedés (a saját szemété is) nem az ő dolguk
megszabadultak tőle, viszlát, az már tisztátalan, nem nyúlnak hozzá

nem antiszemitizmusból írom, de volt általános iskolában zsidó osztálytársam, akinek a családja nem fürdött naponta, csak a heti rituális fürdőt vették saját bevallása szerint
na most akkor ők rituálisan tiszták volt, csak objektíve, hétköznapi értelemben nagyon nem

volt az egyetemen indiai vendégkutató, olyan büdös volt, hogy a laborban (ahol amúgy elég erős vegyszerek szaga is terjengett) nem lehetett megmaradni mellette
pár napon belül hírhedt lett a szagáról :)
de most egy PhD-t végzett kutatónak hogy mondod meg, hogy a kultúrája az nem kompatibilis az EU-ban? rögtön rasszistának leszel bélyegezve
bezzeg ha Indiában nem a játékszabályaik szerint játszol, akkor te vagy a romlott, rasszista nyugati

Ázsiában töltve az időmet látom, hogy mennyire fals a nyugatnak az elvakult tradíció imádata
persze imádják az indiai, kínai tradíciókat, ha az egzotikus, meg nem befolyásolja az életüket hátrányosan, pl. nem kell betagozódni a kasztrendszerbe, nem kell kitenni a lányaikat az erőszaknak, megalázásnak
bezzeg ha a nyugatiakat akarná valaki hagyományos életvitelre késztetni, hűbéri rendszer, jobbágyság, robot, vallás uralma, akkor tiltakoznának
eleinte én is rajongtam a tradíciókért, aztán rájöttem első kézből, hogy mennyire megnyomorítják az életet a megkérdőjelezhetetlen dogmák

tudtommal Gandhi is védelmébe vette a kasztrendszert a britekkel szemben, hogy nehogy eltöröljék, mert az a tradicionális indiai kultúra része... no comment
szóval Gandhi kicsit túl van hájpolva és az igazság a személyével kapcsolatban elég felháborító lenne sok indiai számára
de hát ilyenek a tradicionális társadalmak: nincs helye a kérdéseknek, megkérdőjelezésnek, tabudöntögetésnek, fejlődésnek

én nem akarok nyugati felsőbbrendűnek tűnni, mert Japánban járva én voltam a tisztátalan (ugye ott még a fürdőszobába is másik papucsot kell váltani), de azért inkább a tiszta helyeket részesítem előnyben
ne legyen koszosabb, mint az én személyes igényeim szerinti tér
jelzem Románia jó része is rettenetes koszos, szemetes, kóbor kutyák falkákban járják a városokat, szóval Európa egy része is nívón aluli szerintem

Japánról (Kelet-Ázsiáról) még annyit, hogy ott meg aki öreg, az már sok mindent megengedhet magának, a kor feltétel nélküli és vak tisztelete miatt senki nem szól rá
úgyhogy találkoztam olyan japán családdal, ahol a nagyapa úgy "mosta" a ruháit, hogy kiakasztotta az esőbe vállfákra az egyes darabokat, majd hagyta "megszáradni", magyarul bepenészedni (abban a páratartalomban száradásról így szó se lehetett, ahhoz centrifugálni, de legalább kifacsarni kellett volna)
a családja nem szólt rá, mert ugye az öregeket nem szabad kioktatni, megszégyeníteni, mindent rájuk kell hagyni, azt csinálnak, amit csak akarnak
vak tekintélytisztelet... broáf

@annamanna: az ivóvizet, miután öblítették vele a WC-t tisztítják, tudod? a világ fejlettebb, kellemesebb részén a szaros vízből olyan minőségű vizet állítanak elő, ami tisztább, mint az élővizek
problem?
csak pici igényesség kell ehhez

kosz, szemét mindenütt van, csak a kérdés, hogy mihez kezdenek vele az emberek
sajátjának ismeri-e el a szemetet az illető, vagy hirtelen nagyon tisztátalan lesz minden, ami elhagyja a testét és nem törődik a sorsával többé
ha a papírtálcát, műanyag tányért összeszedik és szelektíven gyűjtik, akkor már nem lenne mocsok (lásd Kelet-Ázsia jó része elég tiszta, pedig népsűrűségben verik Indiát is pl. Taiwan, Japán, Korea)

ha nem csak rituálisan, hanem valóban tisztálkodnának, akkor nem lennének irtózatosan büdösek a muszlimok és hinduk se
még több víz se kellene hozzá, csak ésszel kéne használni
az utca közepére szarás és a kristálytiszta ivóvízzel öblített budi közt van pár átmenet
mellesleg pont a harmadik világban a csapvíz minden, csak nem ivóvíz minőségű sőt akár csak Magyarországtól keletre se jellemző az iható csapvíz

walami wan (törölt) 2014.10.06. 06:43:06

@annamanna: az indiaiak pedig belekakilnak minden vízbe, akár tetszik neked, akár nem, akár abból veszik az ivóvizüket, akár nem
az európai meg leöblíti az ürülékét a vízzel, aztán azt a vizet megtisztítják úgy, hogy az élővizeknél tisztább lesz, aztán mehet a folyóba

ezzel szemben Indiában megy minden tisztítatlanul a folyókba, talajba, hulláktól kezdve az áldozati ételekig, meg az ipari szennyig

jellemző szerintem, hogy a norvég nem azon töri a fejét, hogy hogy építsen atombombákat a szomszédai ellen valami vallási felsőbbrendűségtől vezérelve (ugye a hindu nacionalisták ezt teszik), hanem hogy hogy tartsa tisztán a környezetét a jövő generációk érdekében
India meg már az űrrakéták, atombombák, ballisztikus rakéták korában jár maga is, pénz már van dögivel, csak mégis az utcán szarnak
finoman fogalmazva...
ugye mert a hagyomány mindenek előtt
a fejlett nyugattól meg átveszik, ami nekik tetszik: atombombák és ballisztikus rakéták technológiája
ami meg nem tetszik nekik, mert szerintük erodálja a hagyományos hindu erkölcsöket, azt megvetéssel övezik és károsnak titulálják (pl. kasztrendszer eltörlése, elnyomó, kegyetlen, vakhiten alapuló hagyományok felülvizsgálata)

a fejlődő országok mazsoláznak a nyugat kincsei közt és csak azt veszik át, ami nekik kell
csatornázás? minek az!
nők és gyerekek jogai? ugyanmár!

lehet tisztelni más kultúrákat, de én sose fogok lemondani a kritikus megközelítésemről, az ehhez való jogomról

ahogy a posztoló is nyílt elmével, de racionálisan, logikusan kritizálta az indiai viszonyokat
nem gőgtől vagy gyűlölettől vezérelve, hanem elemezve az okokat és higgadtan rámutatva több aspektusra

én a angolul beszélő, egyetemet végzett, művelt indiaiakkal való találkozásom során tapasztaltam rettenetes ápolatlanságot, teljes beleszarást a környezet tisztaságába, maguknak a takarítás, rendrakás alóli teljes kivonását, kolléganőkkel szembeni gyomorforgatóan lenéző hozzáállást, ugyanakkor annak a kikövetelését, hogy az ő kultúrájukat fogadja el a nyugat

a végletes alkalmazkodás, multikulti istenítése, meghunyászkodás az egy nyugati hóbort, egy muszlim, hindu, buddhista az nem fog neked alkalmazkodni a végsőkig, ebből is vannak a konfliktusok, főleg egymás között
egy ateista vagy agnosztikus, politikai korrektségre idomított nyugati racionalista meg meghátrál és engedi a harmadik világ burjánzását

egyelőre nyugaton nem szarnak az utcán, Indiában meg ez népi sport

2014.10.06. 13:13:53

@Nebelraser: nyilván személyes tapasztalatokkal nem akarok vitába szállni, de az tény, hogy Indiában a rengeteg utcán lakó ember mindegyike minden nap lecsutakolja magát. Ruhája persze csak egy van, de a mosdás nem marad el.

Ami a posztot illeti: az új (vagy bármelyik) miniszterelnökben minimálisan is megbízni teljesen felesleges.
Ahogy a "2020-ra utolérjük az ázsiai kistigriseket"-program is már a kihirdetésekor is egy képtelen vicc volt (amit döbbenetesen sok indus vett komolyan), így ez a tisztítós is.

A poszt nagyon jól felsorolja az indiai kosz okait, de a legalapvetőbb szerintem az, hogy hihetetlen mértékben gyarapodik a városok lakossága, miközben a városok irtózatos korrupció és az elavult vagy egyáltalán nem létező közművek miatt egyszerűen nem funkcionálnak.

Ezeken kellene először változtatni, mert amíg se szemetes, se szemétszállítás, amíg pl. a Tadzs Mahalnak helyt adó Agra városának vezetése magasról szarik rá, milyen látvány fogadja az odaérkezőket, addig el lehet kezdeni az emberek nevelését, felvilágosítását, csak felesleges.

Namost az infrastruktúra fejlesztése, ha megvan a közös akarat, és csodás módon megszűnik a mindent behálózó korrupció, akkor kb 50 év. Utána jön a szemléletformálás, amihez minimum egy generáció kell. És szerintem most optimistán becsültem :)

2014.10.06. 13:19:49

@walami wan: "jellemző szerintem, hogy a norvég nem azon töri a fejét, hogy hogy építsen atombombákat a szomszédai ellen valami vallási felsőbbrendűségtől vezérelve (ugye a hindu nacionalisták ezt teszik), hanem hogy hogy tartsa tisztán a környezetét a jövő generációk érdekében"

ez nagyon demagógra sikerült. Norvégiát egyik szomszédja sem fenyegeti állandó jelleggel, nem hajt végre terrorista akciót a területén, nem vívott ellene több háborút is az elmúlt 50 évben, nem képez ki átszűrődő fegyveres alakulatokat, stb. És ugye az első atomrobbantást éppen Pakisztán hajtotta végre.
Tehát ennek speciel semmi köze a hindu nacionalizmushoz, már csak azért sem, mert a Kongresszus vezette kormányok jóval többször voltak hatalmon az országban, mint a hindu nacionalisták

पेतॅर 2014.10.06. 14:01:10

@szato: Örülök, hogy megnézte a blogomat. Édesanyám nekem is megemlítette a Kincseskamerát; láttam a képeket, tényleg egészen fantasztikusan jók! :)

@annamanna: A britekről szóló cikket én is olvastam - kajánul, hiszen nekem is hasonlók jutottak róla eszembe. :)

@walami wan: Szerintem nincs olyan, hogy "tradicionális népek". Egyedi esetek vannak és minden ország, amely nem a (nyugat-)európai viszonyok között él, más-más okok miatt tart ott, ahol. Amúgy Magyarország is. Mivel magyar vagyok, nekem a magyarok kisebb butaságai is százszor jobban fájnak, mint az indiaiak nagy ostobaságai.

A mások kultúrája iránti érdeklődés szemernyit nem teszi az embert kisebbé. Nem feltétlenül azért, mert az "jó", hanem mert az illetőbe nem szép belerúgni kettőt olyasmiért, amibe beleszületett és amiről nem vehetett tudomást, amíg nem találta szemben magát a "másikkal". Persze ha az idegen hosszú távra tervez egy másik országban, az más kérdés. Ilyenkor alkalmazkodni kell a többséghez. Ennek mindig hangot adtam Indiában. Sosem hagytam meg a lehetőséget az indiaiaknak, hogy megszóljanak; viszont ez fordítva is elvárható, egy indiai kivándorlóval szemben hasonló igényeket támasztok.

Egyébként elég botor volna azt hinni, hogy a magyarok és a nyugatiak általában olyan kis elfogadók meg multikultik. Valóban van egy olyan réteg, amely szerint figyelni kell mások szokásaira. A többiek meg sokszor azt sem tudják, hogy Európa másik országa hol van a térképen, hogy tovább ne is menjünk (megtörtént velem Franciaországban...). Ha két ország társadalmáról beszélünk, a műveltet a művelttel, a suttyót a suttyóval érdemes párhuzamba állítani. Az Indiában ügyködő angol arisztokraták, az Indian Civil Service kizárólag Oxfordból és Cambridge-ből toborzott hivatalnokai nem verték nagydobra az éhező angol szénbányászok történetét és az angol osztálytársadalom más visszásságait. Még kevésbé a demokráciát. Azt már csak az utolsó utáni pillanatban hozták szóba.

Gándhíért különben sosem rajongtam igazán, itt-ott tényleg "túl van hájpolva", de akármilyen ember is volt, amellett nem lehet elmenni szó nélkül, hogy hosszú időre visszamenően nemigen találni olyat, aki a maga idejében az indiai társadalom akkora szeletére és nála nagyobb hatást tudott gyakorolni. Indiában annyi dolgon tudnak összekapni az emberek, de abba még senki nem akart belerúgni, hogy az 1996 óta használt rúpia bankjegyek mindegyikét pont az ő képe díszíti - Kasmírtól Kanjákumáríig.

Ami az indiaiak tisztálkodását illeti, az nem csak rituális, jelképes, de ezt már fent is írtam. Az otthon dolgozó indiaiakkal kapcsolatos tapasztalataim sem esnek egybe az Önökéivel. Annyit mondhatok még, hogy májusban a Finnair járatán egy japán fiatalember ült mellém, aki mindenképp tiszta és jólöltözött volt. Ennek ellenére olyan testszagot árasztott, hogy nehezemre esett nem végig a tudatában lennem. Pedig nem feltételeztem, hogy nem tisztálkodott. Viszont kelet-ázsiaiakkal kevés kapcsolatom volt. Egészen biztos vagyok benne, ha valamennyi időt eltölthettem volna arrafelé, észre sem veszem. Még egy dolog, amire gondolni tudok, hogy hideg éghajlaton egy forró országbeli ember bőre másképp működik, ahogy egy európairól már rövidnadrágban is patakokban folyik a veríték, amikor egy farmeres átlag indiain 40°C-ban sincs izzadság.

Mostanában olvastam egy cikket az indexen: index.hu/tudomany/2014/09/30/az_allatok_fele_eltunt_1970_ota/ "Ha az egész világ úgy élne, mint Európa, akkor több mint 2,6 Földre lenne szükségünk."

Végül pedig a mások elfogadása nem jelenti azt, hogy ne fogalmazzunk meg kritikát. Én mindig az indiai ismerőseim, barátaim arcába mondtam a véleményemet, meglátásomat. De magánszemélyként, nem pedig mintha én lennék Európa kulturális nagykövete. Nem úgy, hogy én tudom a nagy titkot, ti meg semmit. Ez nyilvánvaló baromság. Az angolok is ott ártottak a legtöbbet indiának, amikor pár évtized után úgy döntöttek, többet nem tanulnak meg perzsául, amely annak idején a közigazgatás nyelve volt, hanem mégis inkább rájuk erőltetik az angolt és eljátsszák, hogy felsőbbrendűek. Lehet javaslatokat tenni, hogy a másiknak meglegyen a lehetősége a változásra. És meg lehet próbálni valakin erőszakot tenni, de ez ritkán vezet jó eredményre.

@gwr: Naréndra Módínak és a pártjának a hindú ideológiája egy nyilvánvaló őrület. Viszont mi a baj a világi célkitűzéseivel? Miért ne lehetne lelkesíteni és építő hozzáállással legalább megpróbálni megszervezni az embereket egy olyan országban, ahol eddig azért nem csinált senki semmit, mert "úgy is fölösleges próbálkozni"? Mégis mi lenne egy miniszterelnök dolga? Lesajnálni őket, azt mondani, hogy "miért nem veszitek már észre, hogy ti vagytok a világ nyomora"? Persze ha valakinek csak Módíval van baja, akkor ott van mindjárt Manmóhan Szingh, ő pontosan az ellentéte. Az jobb volt?

2014.10.06. 14:45:22

@पेतॅर: a célkitűzésekkel önmagában semmi baj. Azt bátorkodtam csak érzékeltetni, hogy mennyire irreálisak. Ilyen célkitűzésekkel már tele a padlás.
Tehát nem azzal van a baj, hogy mondja, hanem hogy jó eséllyel a beszédet tettek nem követik. De ha valami csoda folytán ezúttal követnék is, az öt éves időtávlat nevetségesen kicsi.

Részemről teljesen mindegy, hogy Modi vagy Singh, BJP vagy Kongresszus.
Rendszerszintű változtatásokra lenne szükség.

zdyzs 2014.10.06. 15:58:44

Szuper írás! Öt év India után szinte minden sorával egyet tudok érteni. Főleg az tetszett, ahogy összefoglaltad, mi a kulturális/vallási háttere annak az embertelen kosznak, amit Indiában látni lehet.

Annyiban mondanék csak ellent, hogy én nem láttam tisztábbnak a déli államokat sem, nagyon sok helyen láttam ott is borzasztó állapotokat. Konkrétan például Tamil Naduban Tiruvannamalájban a nagy templom mögött fel akartunk menni egy szent remete barlangjához a hegyre. Alig tudtuk megtalálni az utat az eldobált zacskók, műanyagüvegek, ételmaradványok, emberi és állati fekália között. Semmivel sem volt jobb, mint itt Északon. Keralában ugyanezt tapasztaltam, szerintem csak annyiban más ott, hogy mindenütt pálmafák vannak, dúsabb a növényzet és azok elvonják figyelmet a fűben megbújó koszról.

@pannn: Nagyon nagy mázlitok volt, ha úgy találtátok, hogy India nem koszosabb mint más ázsiai országok. Mondjuk Radzsaszthán a viszonylag tisztább helyek között van, de ott is bődületes mocsok tud lenni. Másutt pedig tényleg elképzelhetetlen szemét van. Csak megtapasztalni lehet.

@szato: Sajnos nem tudok egyetérteni a megjegyzéssel, engem öt év után is ugyanúgy zavar a mocsok mint az elején.

@annamanna: Az ősi indiai civilizációk valóban ismerték már a vízöblítéses WC-t. Aztán jöttek az árják, és elfelejtették. Lehet, hogy 100 évvel ezelőtt még megoldás volt a szabadban üríteni, de mára olyan lett a népsűrűség, hogy ez nem opció. Főleg a városokban nem. Pont most állapították meg, hogy hiába kapják meg a megfelelő mennyiségű táplálékot a rossz körülmények között élő gyerekek Indiában, továbbra is alultápláltak. A sok emberi ürülék miatt ami környezetükben van ugyanis állandóan különféle fertőzésekkel kell megküzdeni a kis szervezetüknek, és emiatt nem tudnak rendesen fejlődni. Ez 90%-ban amiatt van, mert Indiában 700 millió (és ezt a számot egy kicsit érdemes nézegetni, tudatosítani) ember naponta a szabad ég alatt végzi a dolgát. Mintha Európában mindenki kivétel nélkül az utcán, síneken, bokrok alatt szarna.

@walami wan: Gandhi túl van hájpolva? Na ilyet még nem hallottam és egy kicsit furcsa is ezt olvasni valakiről aki azon nagyon kevés ember közé tartozik a világon, aki nem negatívan, hanem pozitívan tudott egy személyben sok száz millió emberre hatni. Voltak neki is rossz nézetei, pillanatai? Tuti. De ez azon nem változtat, hogy korszakos személyiség volt.
@gwr: Igazad van abban, hogy az urbanizáció sokat ront a helyzeten, de az igazság sajnos az, hogy a falvakban (ami itt persze sokszor 15-20ezer fős települést jelenthet) is borzasztó mocsok tud lenni. Nem mindenütt, de sok helyen ott is szemét van mindenütt, ahova még nem jutott el az urbanizáció.

lobster thermidor 2014.10.06. 16:50:31

Csatlakozom azokhoz, akik Indiában járva nem a kosszal, vagy a porral foglalkoznak, hiszen Magyarországon sincs minden közút leaszfaltozva, és az indiai emberek sem jobbak, sem rosszabbak mint az európaiak.
Amúgy sincs sok értelme az összehasonlításoknak, hiszen olyan hatalmas méretűek a kulturális, és gazdasági különbségek.
Viszont örömmel töltenek el az Indiával szomszédos Srí Lankát méltató pozitív hozzászólások. Bátran állítom, hiszen minden évben hosszú időt töltök Srí Lankán, hogy valóban az a helyzet, hogy ez a néhány éve még súlyos polgárháborútól sújtott, nehéz sorsú, de csodálatos természeti adottságokkal megáldott szigetország rohamosan fejlődik, és lassan előttünk fog járni szinte mindenben.

joskarola 2014.10.06. 20:02:01

Nagyon jó összefoglalót írtál, köszönjük. Jó látni a jelenségek kulturális hátterét. Indiában utazva engem is elborzasztott, hogy térdig jártunk a szemétben és hogy az emberek milyen könnyedén hajigálták el a szemetet (pl. ki a busz ablakából). A műanyag zacskók esetében én ezt akként értelmeztem - nem tudom, helyesen-e, - hogy míg régebben Indiában az ételeket levéltányéron, banánlevélbe csomagolva vagy agyagedénybe öntve (chai, lassi) lehetett venni (ezek bio-csomagolóanyagok), most már a legtöbb helyen nejlonzacskóban adják. Viszont az emberek továbbra is eldobálják azokat, szemetesek meg nem nagyon vannak, vagy már a reggeli órákban túlcsordulnak.

annamanna 2014.10.06. 20:53:53

@walami wan: "az európai meg leöblíti az ürülékét a vízzel, aztán azt a vizet megtisztítják úgy, hogy az élővizeknél tisztább lesz, aztán mehet a folyóba

ezzel szemben Indiában megy minden tisztítatlanul a folyókba, talajba, hulláktól kezdve az áldozati ételekig, meg az ipari szennyig"

Oké, többnyire. Meg van, amikor az úszóverseny 300 résztvevőjéből mindenki kórházban köt ki, mert szarsziget úszik a Balatonban. És egyéb szennyeződésekről ne is beszéljünk.
Ráadásul mostanában itthon is divat lett a hullák vízbe dobálása (mármint a hamvaké). Szerinted hány ember hamvai landoltak már a Balatonban? Persze, ez "nem káros", de engem már ez is zavar. Hogy lehet pont ilyen szokást átvenni? Keresztény lelkipásztor (!) a felesége hamvait lazán beleszórja a Balcsiba. A hátam borsózik tőle.
Egyébként meg - amennyire a fehér ember szennyezi a környezetét, és csak vonogatja a vállát miatta, annyira India tuti nincs teleszarva.
Nem védem ezzel a temetetlen fekáliát, mert azt minimum egy kis ásócskával be kellene takarni - ez volna a minimum, amire még a kutyák is igyekeznek.

Azért egy icipici adalék az európai öntudattal kapcsolatban.
Én be szoktam zacskózni és kukába dobom a kutyaszart. (Mert ez az előírás). Amibe belekerül az összes szaros gyerekpelus is.
És már nem egyszer elrémültem attól a gondolattól, hogy a hajléktalanok mikben turkálhatnak. De ez még "hagyján".
Van egy leszázalékolt ismerősöm, akit egy időben olyan célra foglalkoztattak, hogy kihajtották őket a szeméttelepre, szemetet válogatni. A betegségük miatt rokkant embereket.... erre nem tudom, mit lehet mondani, és ez nem Indiában történt a páriákkal, meg a közéjük lecsúszott súdrákkal, hanem Magyarországon a leszázalékolt rokkantnyugdíjasokkal.
Vagy amikor közmunkásokat kihajtanak területrendezésre. Lenyesik a bokrokat, és hihetetlen mennyiségű pillepalackot hagynak maguk után (nem cigányok). És így tovább, fölösleges sorolni. a lényeg, amit Jézus mondott: "Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van? Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek."
Egész Európa teli van rakva ragadománnyal, és ezzel valamit kezdeni kell, ha tisztának szeretnénk magunkat érezni.

Régen állítólag a parasztok azt mondták: ami nem jó az embernek, az jó az állatnak, ami nem jó az állatnak, az jó a földre, ami nem jó a földre, az jó a tűzre, ami nem jó a tűzre, olyan nincs is. Valami mindenre jó volt, mindent újrahasznosítottak, én még emlékszem, hogy a nagymamám az összes tejfölös poharat összegyűjtötte és szétszabdalta a tejeszacskót, hogy abból lábtörlőt vagy nemtommit horgol. És arra volt büszke, hogy tőle még egy falevelet sem vittek el. Így gondolkozik, aki parasztnak született.
De azért a patakmeder a faluban csak tele volt dobálva szeméttel, valakik telehajigálták. Az öntudatos európaiak. Aztán kipucolták a patakmedret és még a szelektív kukák is megjelentek.
Aztán láttuk, hogy a szelektív kukák tartalmát egyetlen kocsival szállítják el, egybeöntve mindent. Nesze neked öntudat.

@zdyzs: tehát ez az árják előtti kultúra része volt. Gondoltam.

पेतॅर 2014.10.06. 21:12:38

@joskarola: Köszönöm szépen! :) Valóban, a levéltányér (dóná) és agyagpohárka (kulhar) műanyagra cserélődése is eléggé ludás a dologban. Ezt megemlíthettem volna...

2014.10.07. 16:14:50

@zdyzs: a kis falvak, ahol nem környezettudatosságból, hanem a szükségből fakadóan teljesen biogazdálkodás folyik, ott még tisztaság van. Levéltányér, agyagedény, faeke, stb.

Két kilométerrel arrébb, egy szakadt, lepukkant kisvároskában már retekhegyek, ez tény.

Annyiban helyesbítenélek, hogy nem az urbanizáció önmagában a probléma, hanem az infrastruktúra hiánya. Indiában a városok tervek, szabályok nélkül, összevissza nőnek, ahogy özönlenek be az emberek.