Hirdetés

HTML

Hirdetés

India... az India!

Már egy ideje Indiával kelek és fekszem. Volt már néhányszor, hogy Indiában keltem és feküdtem. Reméltem, nem kell sokat várni, hogy újra így legyen. És itt vagyok újra :) A blog régebbi bejegyzései közt megannyi útleírást, az újabbak között véleményeket, kultúrtörténeti és irodalmi írásokat, fordításokat is talál a Kedves Olvasó. Őszintén remélem, úgy érzik majd, nem sok másik olyan forrás akad, amely ilyen rálátást kínál napjaink Indiájára.

Facebook

2019. szeptember 15. पेतॅर

India – ma

Legelőször 2009-ben léptem India földjére: latin-görög tanulmányok, illetve az ELTE Indológia Tanszékén (ahol ma tanítok is) némi szanszkrit és hindí előképzettség megszerzése után, huszonegy évesen nyelvi ösztöndíjban részesültem Ágrába, ahol az egyik hindí nyelvoktató intézet található. Ágrá, a Tádzs Mehel otthona, e szédítő középkori város, ahová akkor egy évre tanulni érkeztem, lett India-szerte tett utazásaim kiindulópontja. Az azóta eltelt tíz esztendőből hatot Indiában töltve folyamatos szemlélője lehettem az indiai embereknek, társadalmuk és értékrendjük részben rohamos átalakulásának, részben változatlanságának.

Az elmúlt évszázadokban a nagyvilág Indiát gyakran a perzsa, majd angol nyelvű hódítók szemüvegén keresztül ismerte meg, ami sok előítélet forrása lett. A Himálaja égbetörő havas csúcsai és az Indiai-óceán által közrefogott India, amelyet az árja betelepülők leszármazottai ma is legtöbben a Bhárat avagy ünnepélyesebben a szanszkrit Bhárata-varsa névvel illetnek, de amelyet a muszlim uralom öröksége miatt perzsa szóval Hindusztán­nak is neveznek, egyaránt volt a világ más nagy tájegységeitől elszigetelt és vonzotta mégis az idegen népcsoportokat. A hódító árjáknak főképp a Gangá és Jamuná folyók közén kialakult észak-indiai klasszikus kultúrája északnyugat felé Afgánisztánig, ahol párszáz éve még virágzott a buddhizmus, közvetlenül érezteti hatását; míg az ezzel részben kölcsönhatásban, részben külön fejlődő déli dravida kultúra szellemi termékei Délkelet-Ázsiáig, egészen a mai Indonéziáig hatolnak. Jelenleg a Föld minden hét lakójából kettő származik Dél-Ázsiából, vagyis az indiai szubkontinensről, de a környező vidékeken ennél is többen élik mindennapjaikat az indiai kultúrkörben: a Rámájana eposz története például Thaiföld és Indonézia szellemi életét is a mai napig mélyen áthatja.

E hazánktól térben nem is oly távoli – New Yorknál közelibb – ország gyakran zavarba hozza az embereket eltérő életszemléletével, sokan szeretnék legalább valamelyest megérteni, a legtöbben mégis régi sztereotípiákon keresztül ismerik. Ezen közhelyek közül néhánnyal kapcsolatosan osztanék itt meg néhány felötlő gondolatot néhány saját felvétellel kísérve.

17595906_285480041880887_8581997032875491328_n.jpg


A szegény és a gazdag India

Aki a repülőről leszállva először ül taxiba egy indiai nagyvárosban, pislogva követi a míves kovácsoltvas- vagy faragott faerkélyek helyett egyre inkább cementkockákból és csiricsáré hirdetőtáblákból hányaveti módon összedobált bazársorokat a poros útszélen, és figyeli aztán sajnálkozva a szegények hajlékait a vasúti sínek mentén. A párásító gépekkel hűsített, árnyas-ápolt kertek, kastélyszállók, felhőkarcolók panorámás lakásai, pazarul berendezett éttermek, a hegyi vagy vízparti nyaralók baráti összejövetelei amennyire rejtve maradnak a szegény indiaiak előtt, épp annyira a turisták java sem fog ebből a keleti kényelemből futó látogatása során sokat látni. De ez nem jelenti azt, hogy ne telne Indiában számosak ideje ilyen keretek között. A legnagyobb nyomor és az elképzelhető földi gazdagság között pedig még mindig nagyon széles az életvitel skálája.

Nehéz megfogalmazni, hogy India szegény vagy gazdag ország-e. Talán legegyszerűbb azt mondani: egyenlőtlen. A kereskedelemben érdekelt európaiak – kezdve a minden aranyukat borsra és finom szövetekre áldozó rómaiakkal –, valamint Nagy Sándor hódító görögjei, a hunok és más régi belső-ázsiai népek, perzsák, afgánok, mongolok és törökök egyaránt szép számmal igyekeztek ide az írott történelem során, a portugálokat követve hollandok, franciák, végül a britek is. Sokkal korábban a Szindhu (Indus) folyó mentén már a régi mezopotámiaiakkal tengeri kapcsolatot teremtő városállamok alakultak, majd a történelemelőtti s az emberemlékezet korának bizonytalan határán a latinokkal, keltákkal, germánokkal, görögökkel, szlávokkal és perzsákkal rokon nyelvű árják kialakították azt a társadalmat, amely szerkezetében, nyelvében, vallásában minden későbbi behatás mellett a mai indiai kultúra alapja.

Ugyan Indiát a júniusban érkező kiadós eső (arab eredetű szóval monszun) csak szeptember elejéig öntözi, ez a legtöbb helyen évi háromszori betakarítást eredményez. A természet Indiát gazdaggá és irigyeltté tette, egészen a nyugati ipari forradalom kiteljesedéséig olyan hellyé, amely megannyiak úti célja volt. Az elmúlt három és félezer év során nyomon követhető, hogy miközben az újonnan érkezők természetesen keveredtek is, mindegyikük előszeretettel tartotta meg a szigorú házassági szokások révén etnikai és vallási különállását. Ma az ország vagyonának és szellemi tőkéjének zöme még mindig azoknak a kezében összpontosul, akik hosszú időkön át korábban is birtokolták azt. Itt nem történtek olyan mértékben gyökeres és véres változások a társadalmi osztályok rendszerében, mint a 20. század során (vagy akár előbb) Európában.

India, ahogy az ipari forradalom előtt volt, lassan megint a világ legnagyobb gazdaságává válik. Kérdéses ugyan, az egy főre jutó átlagos jövedelem nő-e majd ugrásszerűen, mindenesetre egy egészen friss ENSZ-jelentés szerint az elmúlt évtizedben az ország közel háromszázmillió (!) lakosát emelte ki a mélyszegénységből. Az indiai állami döntéshozatal kétségtelenül lépéseket tesz a kevésbé szerencsés állampolgárai körülményeinek javítására, közel sem bizonyos azonban, hogy az elmúlt három évtized gazdasági fellendüléséből a továbbiakban egyenlőbben részesedhetnének a polgárok. Mindez a „társadalmi szerződés” módosításával, az alá-fölérendeltség hagyományainak enyhítésével lenne elérhető. Éppen ezért, miközben egyre kevesebben járnak rongyokban, miközben javul az infrastruktúra és a technológiai újítás tíz éve még nem is feltételezett lehetőségeket teremt az utca embere számára, elképzelhető, hogy a szegények és gazdagok közötti különbség a későbbiekben is szembeszökő marad.

35376085_183453972344276_3791622907302510592_n.jpg


Falusi és városi India

A vidék és a város, a népiek és az urbánusok közötti ellentét már a régi Indiából is ismert. A külföldiek előtt ismeretes indiai szellemi termékek, mint a szitárjáték vagy a karnátikus zene, a klasszikus táncok valamelyike, az indiai filozófia vagy a szobrászat rendszerint a városokhoz kötődnek. Az indiai folklórból talán csak Rádzsaszthán tarka kézműves termékei vagy a pandzsábi bhángrá tánc ért el nemzetközi ismertségig. Pedig e terület megannyi néprajzi tájegysége bőven kínál felfedeznivalót: a népi színjátszás, a szőttesek szín- és motívumvilága, a népdalkincs igazi kincsesbányát ígér az érdeklődőnek.

Tapasztalatom szerint a vidéki indiaiak a várost a falu szöges ellentétének tekintik, legyen szó az emberek viselkedéséről, vérmérsékletéről, napi időtöltéséről. Szerintük az igazi nemzeti erényeket őrző falusiak egyben kedvesen naivak, jóhiszeműek, nem úgy, mint a szemfüles, dörzsölt városiak. A modern világ kellékei az indiai városokban már régen jelen vannak, azonban a falvak vagy olykor inkább tanyák között még nagyon sok van, ahová a műút és elektromosság csak napjainkban ér el. Nemegyszer kérdezték tőlem, hogy meséljek, illetve mutassak képet a magyar faluról. Rendszerint azt a választ kaptam, hogy felétek nyugaton a falu is már csak város. A mindig viszonylagos önrendelkezéssel bíró indiai falvak ugyanis egyfelől szegények: a városokban székelő államhatalom évszázadokon keresztül kizsákmányolta őket, keveset térítve vissza bármilyen szolgáltatás vagy építőtevékenység formájában. Másrészt tele vannak a városiaknak mit sem mondó tradíciókkal, ünnepekkel.

17934366_1351502391584051_975656023773675520_n.jpg


Lelkiség és racionalitás

India – a sokféle hindú tanítás, a buddhista, dzsaina, szikh vallások bölcsője, ahol honos az iszlám is, a kereszténység pedig jelen van az evangéliumi idők óta. Jóga, elmélyülés, meditáció, az elme elcsendesítése, légzésgyakorlatok. Imádságok, aszketikus eszmények, vegetarianizmus, ájurvédikus orvoslás. Biztosan sok magyar találkozott már ezekkel a fogalmakkal India kapcsán. A mai indiai kormányzat is erre számít, amikor az országimázs kedvező alakulását részben a nemrég elismertetett Nemzetközi Jóga Naptól reméli. Ennek az életvitelnek természetesen meglehetnek a maga kedvező hatásai az egyénre; nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a szubkontinens, benne India kultúrája milyen változatos, milyen sok különböző, akár szembenálló felfogást képviselő csoport él benne, így a felsoroltak amennyire jellegzetesek a külső szemlélő számára, olyannyira kiragadottak is lehetnek. A felső kasztbeli indiaiak például elnéznek afelett, hogy az ország lakosságának több mint fele sem ma, sem korábban nem vette át vegetarianizmusukat, nem beszélve arról, hogy a munkásemberek még a mitikus időkben sem valószínű, hogy hosszas jógagyakorlatokkal kezdték volna a napjukat.

Úgy látom, a 21. század elején Indiában jelentős nézetkülönbségek vannak arról, hogyan érdemes viszonyulniuk szellemi, kulturális örökségüknek a spiritualitás mentén fejlődött tetemes részéhez. Van az elitnek egy része, amely már kevéssé vagy egyáltalán nem ragaszkodik a felmenői hagyományaihoz, idegen nyelvű iskoláztatása révén elfogadta mintának az anyagi életminőség-javítást a nyugati „fenntartható” fejlődés jegyében, nem vesz részt aktívan a vallási életben, az ünnepeknek is már csak kis részét tartja. Az indiai elit egy másik része tobzódik a rítusokban, – részben a gyarmatosításra adott immunválaszként – igyekszik az ősi hindú tanokat, társadalmi és vallási berögződéseket tovább éltetni (a pákisztáni, bángládési oldal ugyanígy az iszlámban látott értékeket), olykor messze az ésszerűség határain túl, nem segítve ezzel a sokféle közösség, köztük a más vallásúak, nyugodt együttélését. Az alig iskolázott, közösségi média révén könnyen befolyásolható tömegeket e két pólus szüntelenül igyekszik magához vonzani, édesgetni. A jövőre nézve ennélfogva az eltérő vallás gondjához képest a hagyományos vagy modern életvitel közötti választást sokkal nagyobb feszültségforrásnak gondolom.

17661816_276367119442124_267073431676125184_n.jpg


Fiatal és vidám India

India ma egyértelműen kulturális válsághelyzeten megy keresztül, amikor is választani kényszerül, merre-hogyan tovább. Mit visz magával tovább az úton a megannyi vallási tradícióból, a művészetéből, építészetéből a 21. század elejére itt is tapinthatóvá vált fogyasztói, egyszersmind egyre központosítóbb állami elképzelések vezérelte társadalmi berendezkedés hatására? A dzsógíkat, vándoraszkétákat lassacskán kiszorítják a jógaoktatók. Nincs annyi a helyi viseletekből, mint a dhótí, mundu és pádzsámá, farmernadrágból annál többet látni a párás-fülledt trópusokon. India hagyománytisztelő értékrendje közrejátszott lakossága megnégyszerezésében néhány évtized alatt. Vajon ez a temérdek fiatal milyen élénken örökíti most majd tovább az ősök hagyományait?

Tíz évvel ezelőtthöz képest India nagyon is tisztább, na és mennyi dolgot el lehet intézni mostanra a világhálón. Talán nem tragédia, hogy már alig látni kígyóbűvölőt. Egy magyar barátom mégis megjegyezte, ő nem látja az emberek arcán azt a sok mosolyt, amelyről korábban annyit hallott. A fiatal India a világ többi részéhez hasonlóan mindinkább a földi javak halmozását helyezi előtérbe a hagyományos közösségek mértéktartóbb életformájához képest. Néhány éve még úgy láttam, ebben a tekintetben hazánkhoz képest nyolcvan-száz év késésben van, de meglehet, hogy a lényegi különbségek ennél kevesebb idő alatt eltűnnek. Egyes rossz, gátló szokásokkal, babonákkal kétségkívül jobb leszámolni. Úgy érzem azonban, a világfalu divatjai túl erős kihívást jelentenek India egyedi jellegének, különleges sajátosságainak.

Ezzel együtt fiatalos lendületben nem szűkölködik az ország, s ebből, ha ügyesen használják a közeljövőben, sok hasznot hajthatnak. Az utcák élettől duzzadnak, a nagyobb városokban rengeteg kulturális programmal lehet találkozni, folyamatosak a politikai jellegű eszmecserék, vitaestek, előadások, akár megmozdulások. Az indiaiak általában véve vállalkozó szelleműek, a hagyományos üzletek és startupok mellett sokan vágnak bele valamilyen társadalmi ügy felkarolását célzó vállalkozásba.

18013184_1778875665761843_7476763589538217984_n.jpg


Hangos, színes és szagos India

Egy magyar látogató számára Indiában minden bizonnyal nem az épített látványosságok, hanem az emberek megannyi apró, a minálunk megszokottól eltérő ténykedésének szemlélése jelenti a legmeghatározóbb élményt. Hangos nevetés, bazári zsivaj, hangos terefere, dudálás az utakon, hangos zeneszó, vállveregetés. Hasonló szabású, mégis a szivárvány minden színében és kaleidoszkópikus mintáktól pompázó ruhák, legtöbbször szikrázó napsütés és izzó alkonyat. Falusi romantika, a tűzhely alatt ropogó rőzsének, tehéntrágyának vagy szénnek a hazafelé ballagó jószágok felverte porba vegyülő illata. Fortyogó fűszeres szószok a lángnyelvek marta kerekfenekű edények alján, rézpoharak, mécsesek… Egy repülős átszállás alkalmával néhány órát töltöttem Dubajba, ahol természetesen meg kellett tekinteni azt a kevés óvárost, amivel ez a terpeszkedő sivatagi metropolisz szolgálni tud. Az egyik utcában egy bizonyos fajta füstölőillatot éreztem, és mielőtt körülpillantottam volna, már azelőtt tudtam, itt biztosan a helyi indiai közösség tagjai laknak.

Sokan nyilván hallottak arról, hogy a köztisztaság tekintetében India nem a bolygó legvonzóbb országai közé tartozik. Ezzel kapcsolatban azt is tudni kell viszont, hogy az indiai kormány 2014-ben ötéves programot hirdetett az ország megtisztítására. Jóllehet eleinte ennek sikerében kevesen bíztak, 2019-re már látszanak az eredmények. Nyilván ezek viszonylagosak, de érdemes úgy venni, a pohár nem félig üres, hanem félig teli van. A kormányzat mostanában készíti elő az egyszerhasználatos műanyagtermékek teljes tilalmát, ami határozottan előremutató lépés. Ha a rendteremtés tovább folytatódik ebben az ütemben, tíz-húsz év múlva a fiatalok már csodálkozni fognak az ezredforduló környékéről eléjük kerülő felvételek láttán.

69706915_10220220104358792_6796437587281051648_n.jpg


Mesés India

India telis-tele van lenyűgöző történelmi és szebbnél szebb természeti látnivalókkal: a Himálaja és a Keleti-, illetve Nyugati-Ghátok magasaitól a csillogó tengerpartokig a csodáknak se szeri, se száma. Egy-egy – rendszerint síkságon, folyópartra települt – indiai városban a megannyi stílust ötvöző épített látványosság között általában a helyi várat-erődöt, palotákat és díszkertjüket, a zsongó bazárt és az óváros régi házakkal telerótt pókhálószerű sikátorait, domborművekkel dúsan díszített tornyos régi hindú templomot, kupolás nagymecsetet és más imahelyet, néha múzeumot, illetve a gyakran tikkasztó éghajlat szárazsága ellenére zölden tartott városligetet és a lakosok szabadidejének eltöltését uraló mozit, újabb bevásárlóközpontot láthatjuk. A szinte minden égövet felsorakoztató természet közelében pedig hegyi és vízparti üdülőket, hegyi vasutakat és szerpentineket, középkori romvárosokat, vadlesre csábító nemzeti parkokat, századokkal-évezredekkel korunk előtt kifaragott barlangszentélyeket és hegycsúcson egyensúlyozó zarándokhelyeket találunk, amelyeket a hazánkban nem élvezhető, délszakian vöröslő, megrendítő naplementében is rendre meg kell csodálni.

Ha úgy érzi az olvasó, ez a leírás érzelgős esetleg, úgy végül megemlíteném, az indiai nyelvek – mintegy harminc főbb – irodalmairól, akárcsak a filmművészetükről, kecses szobraikról vagy a zenéjükről megállapíthatjuk: a magyar befogadó számára rendszerint szentimentálisnak, legalább is érzelmesnek vagy érzékinek hatnak. Mint amikor egy játékos megpendíti a szitár húrját és a félhangok vibrálása szétterjed körülöttünk a nyári éjszakában. Engedjünk ilyenkor a kísértésnek, és hagyjuk, hogy megérintsen bennünket valami ismeretlen – hogy általa jobban megérthessük a másikat.

3 komment

Címkék: india


A bejegyzés trackback címe:

https://indiaazindia.blog.hu/api/trackback/id/tr4915068932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ajószűcs 2019.09.16. 08:51:43

Nagyon tetszik.

Jó, amikor valaki úgy szereti Indiát, hogy az nem csap át őrült rajongásba. 1993 óta járok vissza Indiába meglehetős rendszerességgel, és - bár hosszabb időt sosem töltöttem ott el, és hindil sem sikerült megtanulnom - ilyennek látom.

A képek sajátok? Mert ha igen, akkor azokhoz külön gratulálok!

zdyzs 2019.09.16. 12:31:42

Szuper jó leírás. Nekünk már véget ért India, viszont mi 10 évig szinte végig ott voltunk (mi is 2009-ben mentünk ki), és pont ezeket tapasztaltuk. Ami a leginkább megmaradt az az, amivel kezdted Te is a posztot, a színek, hangok, illatok orgiája. Azt szerintem sehol nem lehet ilyen mélységben és mennyiségben tapasztalni.

Egyetlen dolog - szerintem nagyon kevés helyen van háromszor egy évben aratás, a legfőbb termőhelyeken (pl. Punjab meg Madhya Pradesh) biztos, hogy csak két szezon van.

vandorszekely 2019.09.17. 09:16:47

Remek, autentikus leírás. Gratulálok, szép munka.